-Kire gondolhatott? –gondolkodott hangosan Tom.
-Rd! –jelentette ki Bill.
-Dehogy…
-Dehogynem!
-Mr hogy gondolt volna rm?
-Mirt? Mst is ismer?
-Tged!
-Most mit tagadod a nyilvnvalt?
-n ezt az krsget tagadom!
-Akkor ki msra gondolt volna?
-Nem tudom…
-Azt mondtad visszacskolt…
-Mirt? Ha tged megcskolna valaki, kibrnd, hogy ne viszonozd?
-Igen! Vonzdik hozzd, nem?
-De! Legalbbis azt mondta pr napja…
-s te is hozz…
-Nem! Ez mr sokkal tbb… szeretem…
-gy rted…
-Szerelmes vagyok Bill!
Igyekeztem gy tenni, mintha nem hallottam volna mit mond, amikor levittem a tnyrt. Amikor meghallottam, hogy beszlnek, meglltam az ajttl pr mterre. Nem, csak kpzeldm! Az elmm jtszik velem! Tom nem mondott ilyet… mg hogy szeret… Nem is ismer, hisz n sem ismerem magam.
-Remlem nincs bartja… -rntott vissza a kvetkez mondata a valsgba.
-Mondd el neki! –Bill.
-Dehogy mondom!
-s mirt nem?
-Elszr is nem venne komolyan… msodszor…
Nem brtam tovbb hallgatni. A lpcs aljhoz mentem s leejtettem a villt, mire persze rgtn kijttek hozzm.
-Jaj… -vettem fel az eveszkzt- Elnzst, csak szaladtam… -igyekeztem nem Tomra nzni, amikor elmentem mellette egyenesen a konyhba.
-Khm… finom volt? –krdezte utnam baktatva Bill.
-Kr lett volna kihagyni! –erltettem magamra egy mosolyt. Igazat mondtam, tnyleg kr lett volna… de a makarni helyt a fejemben most valami ms vette t… valaki ms…
-Mihez volna kedve? –rkezett Tom is, idegesnek tnt- Aludni? –frta tekintett az enymbe hatalmas gombcot elidzve ezzel a torkomban.
-Nem… -nygtem ki nagy nehezen.
-Akkor?
-Maguknak volt valami terve?
-tterem! –vgta r Tom.
-Most ettnk!
-gy rtem, majd este…
-s addig?
-Maga olvas, mi pedig medencznk!
-Remek! –mentem fel az pp aktulis knyvrt, majd kimentem a hintagyra.
Az olvassom ott maradt abba, ahogy Tomk kijttek szklni. Tzszer kellett jra kezdenem a mondatokat, hogy felfogjam, annyira elvonta a figyelmem. Nem lesz ez gy j…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
