Ebd utn a hintagyon bjtunk ssze, n el is aludtam Tom cirgatsainak ksznheten. lmomban egy idegen frfi lelt maghoz. Felnztem r s csaldott lettem, amikor lttam, hogy nem Tom az.
-Ki vagy? –krdeztem.
-Neked kell tudnod… -sgta a flembe.
-Tomot akarom! –hzdtam el.
-Az enym vagy! –kiltott rm, mire felbredtem.
-Adam! –ltem fel az gyamban. Tom felhozott a szobmba?
-Ki az az Adam? –krdezte Tom, aki mellettem fekdt alsgatyban, engem lelve.
-Nem tudom…
-Emlk lehet?
-Nem tudom! Azt mondta, az v vagyok…
-Ismers volt?
-Taln… egy kicsit… de ha rnztem, gyllet fogott el!
-Ellensg?
-Akkor mirt mondta, hogy az v vagyok? –gondolkodtam el- Nem tudom mit gondoljak… -fekdtem vissza.
-Pihenjen… -bjt hozzm- Holnap varratszeds.
-Tnyleg…
-J jt! –karolt t a derekamnl s mg kzelebb hzdott.
-Itt fog aludni? Velem? –nyeltem egy nagyot.
-Igen, ahogy azt egsz nap tettem… mirt?
-Csak krdeztem…
-Zavarja?
-Nem, csak…
-Csak?
-Semmi… -fordtottam htat neki. Adamen jrt az eszem… hogy mi van, ha a bartom. Mi van, ha az s kzben n Tom karjaiban fekszek egsz nap?
-Reggel tallkozunk… -szllt ki melllem s tment a sajt szobjba. Annyira utna szltam volna, hogy maradjon, de nem tettem. Nem tehettem. A lelkiismeretem nem hagyta. Amg nem tudom biztosra, hogy semmi kzm ahhoz a frfihoz, nem tehetek semmit.
Reggel Tom nem keltett fel, pedig azt hittem, fel fog. tmentem hozz, hogy felkeltsem. Hason fekdt, maghoz lelve a takart, mint ahogyan engem szokott.
-Tom… -msztam be mell s a htra tettem a kezem. Finoman megrztam, mire mocorogni kezdett.
-Hm?
-Mennnk kell… a varratszeds…
-Alszom… vigye el a kocsit… -nylt az jjeli szekrnyn pihen slusszkulcsrt s odadobta nekem.
-De n…
-Siessen, el ne kssen!
-De n nem…
-Hm… -bebjt a takar al morogva, jelezve, hogy feleslegess vltam a szobjban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
