Azt hittem, elolvadok a közelségétől, egyszerre volt melegem és libabőrös a testem.

-Fázik?

-Nem, csak...

-Az érintésemtől van?

-Hagyja már ezt abba!

-Najó... nem csókolhatom meg, ugye?

-Nem!

-Puszi?

-Az sem!

-Akkor hagyja, hogy megöleljem néha... Abban nincs semmi rossz! Nem számít megcsalásnak sem a lehetséges pasija ellen! Tudja mit? Biztos van, hisz maga gyönyörű és...

-Elég lesz... -húzódtam el zavartan.

-Megegyeztünk?

-Nem! Nem akarom!

-De még mennyire, hogy akarja! -húzott vissza és én a széles mellkasához bújtam. Kimondhatatlanul jó volt úgy lenni...

-Oké... -sóhajtottam fel majd' elalélva.

-Tessék?

-De... de ne ölelgessen mindig, oké? Csak ezt kérem! És ne hasz...

-...náljam ki a helyzetet? Igenis Főnökasszony! -mosolygott rám.

-Mókamester!

-Direkt került ilyen feltünően reggel? -engedett el.

-Mi? Dehogyis... Nem kerültem, csak...

-... Csak került!

-Igen... -vallottam be.

-De miért?

-Mert nem akartam, hogy megcsókoljon!

-Olyan rosszul csókolok?

-Nem! Dehogyis, nagyon is jól csókol...

-Igen? -vigyorgott elégedetten.

-Úgy értem nem azt akartam mondani, vagyis...

-Már a gondolat is összezavarja? -nevetett.

-Nagyon vicces! -vonultam el a szobámba.

Hogy mehettem bele az idióta kis egyességébe? Még hogy ölelgethessen, amikor akar... lehetetlen. Nem hagyom! Majd szépen lerázom, ha közeledik. Miért nem lehet megérteni, higy nem tehetek semmit sem, míg nem emlékszem? Ráadásul ott vannak még a szövegei is... honnan tudja mit érzek? Hogy tud a gondolataimban olvasni?

Ebédig fent aludtam a szobámban és csak arra ébredtem fel, hoyg besüpped az ágy másik fele.

-Csipkerózsika... -suttogott a fülembe Tom és éreztem, hogy puha ajkaival végigsimít a nyakamon. Alig ért bőrömhöz... mégis égett tőle mindenem.

-Tom? -néztem rá álomittasan.

-Tudtam én az első perctől fogva, hogy találó lesz ez a név magának... -feküdt el mellettem és fejét a mellkasomon pihentette.