Azt hittem, elolvadok a k�zels�g�t�l, egyszerre volt melegem �s libab�r�s a testem.

-F�zik?

-Nem, csak...

-Az �rint�semt�l van?

-Hagyja m�r ezt abba!

-Naj�... nem cs�kolhatom meg, ugye?

-Nem!

-Puszi?

-Az sem!

-Akkor hagyja, hogy meg�leljem n�ha... Abban nincs semmi rossz! Nem sz�m�t megcsal�snak sem a lehets�ges pasija ellen! Tudja mit? Biztos van, hisz maga gy�ny�r� �s...

-El�g lesz... -h�z�dtam el zavartan.

-Megegyezt�nk?

-Nem! Nem akarom!

-De m�g mennyire, hogy akarja! -h�zott vissza �s �n a sz�les mellkas�hoz b�jtam. Kimondhatatlanul j� volt �gy lenni...

-Ok�... -s�hajtottam fel majd' elal�lva.

-Tess�k?

-De... de ne �lelgessen mindig, ok�? Csak ezt k�rem! �s ne hasz...

-...n�ljam ki a helyzetet? Igenis F�n�kasszony! -mosolygott r�m.

-M�kamester!

-Direkt ker�lt ilyen felt�n�en reggel? -engedett el.

-Mi? Dehogyis... Nem ker�ltem, csak...

-... Csak ker�lt!

-Igen... -vallottam be.

-De mi�rt?

-Mert nem akartam, hogy megcs�koljon!

-Olyan rosszul cs�kolok?

-Nem! Dehogyis, nagyon is j�l cs�kol...

-Igen? -vigyorgott el�gedetten.

-�gy �rtem nem azt akartam mondani, vagyis...

-M�r a gondolat is �sszezavarja? -nevetett.

-Nagyon vicces! -vonultam el a szob�mba.

Hogy mehettem bele az idi�ta kis egyess�g�be? M�g hogy �lelgethessen, amikor akar... lehetetlen. Nem hagyom! Majd sz�pen ler�zom, ha k�zeledik. Mi�rt nem lehet meg�rteni, higy nem tehetek semmit sem, m�g nem eml�kszem? R�ad�sul ott vannak m�g a sz�vegei is... honnan tudja mit �rzek? Hogy tud a gondolataimban olvasni?

Eb�dig fent aludtam a szob�mban �s csak arra �bredtem fel, hoyg bes�pped az �gy m�sik fele.

-Csipker�zsika... -suttogott a f�lembe Tom �s �reztem, hogy puha ajkaival v�gigsim�t a nyakamon. Alig �rt b�r�mh�z... m�gis �gett t�le mindenem.

-Tom? -n�ztem r� �lomittasan.

-Tudtam �n az els� perct�l fogva, hogy tal�l� lesz ez a n�v mag�nak... -fek�dt el mellettem �s fej�t a mellkasomon pihentette.