-Jl van? -hallottam melllem Tom hangjt.
-Oh... -a jelenlte megnyugtatott. A knykn tmaszkodott s engem nzett.
-Rosszat lmodott?
-Hogy rzi magt?
-A szentsgit, vlaszolna? Az rdekel, maga hogy van!
-Jl... -nztem r megszeppenve.
-Ne haragudjon... -vett egy mly levegt- Rossz lma volt?
-Igen...
-Lehet, hogy csak emlkkp, nem?
-Remlem nem, borzaszt volt!
-Jjjn! -nyjtotta felm a kezt s n habozs nlkl bjtam biztonsgot ad mellkashoz- Ettem a levesbl... nagyon finom...
-Ksznm!
-Hozok magnak is...
-Mg ne! .kapaszkodtam bel.
-Jl van! -mosolyodott el s tlelt.
-Maga szerint... tnyleg elkpzelhet, hogy nincsenek szeretteim? gy rtem, bartok... vagy aki hazavrna...
-Nem tudom! Azt tudom, hogy magra rfr, hogy szeretgessk! De az nem jelenti azt, hogy ne lenne senkije... Maga elbvl teremts a maga mdjn! Fogadni mernk, hogy csak velem ilyen ellensges, de meg is van r az oka...
-Nem, nincs meg r! Sajnlom, hogy ilyen vagyok magval... cserben is hagyhatott volna, de nem tette! Haza hozott s ellt engem... hagyja, hogy maradjak, amg szksges! Azzal, hogy gy viselkedem, prblok vdekezni...
-Ellenem?
-Az ellen, hogy belebonyoldjak valamibe, ami eleve hallra van tlve. A mltam s a jvm bizonytalan! Rettegek attl, hogy ki lehetek, van-e aki hinyol! s ha van... nem tehetem meg vele, hogy mssal kezdek, mgha nem is emlkszem r...
-De jl is meglehetnnk! Nem kell harcolnunk... lehetnk bartok is...
-Nagyon jl tudja, hogy mi sosem lesznk azok...
-Igaz... tlsgosan is vonzdom maghoz!
-Tl szinte...
-Sajnlom. Ami a szvemen, az a szmon! Ahogy magnak. s ha mr itt tartunk, mondja meg, maga nem rez irntam semmit sem?
-De... -vallottam be- n is vonzdok maghoz... de el kell fojtanunk ezt az rzst. Nem tehetjk meg...
Megcskolt, de olyan gyengden, hogy azt hittem, lefolyok az gyrl. Bizsergett a gyomrom, majd ez az rzs sztradt testem minden pontjra, egszen a kislbjjamig. Egy sz zakatolt az agyamban, ez lktetett az ereimben is: mg!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
