-Khm… remek… -igyekeztem nem rá nézni- Vegyen fel valamit és feküdjön vissza! Takarózzon be!

-De melegem van! –nyafogott.

-Az isten szerelmére, ne viselkedjen már ilyen gyerekesen! Befelé az ágyba most azonnal!

-Igenis…

Elfordultam, amíg felöltözött, utána befeküdt az ágyba.

-Így ni! –takartam be- Kezek a takaró alatt!

-Jóéjt puszi nincs?

-Aludjon jól! Szóljon, ha kell valami, főzök egy levest! –hagytam magára.

Lementem a konyhába és előkészítettem a hozzávalókat. Már nem kellett sok a levesnek, amikor elővettem egy tányért, hogy majd abban viszek fel Tomnak, de megszédültem és így a tányér egy hangos csattanással a földön landolt és széttört apró szilánkokra.

-Basszus… -néztem a törmelékekre- Úh… -kaptam a fejemhez a következő pillanatban.

-Jól van? –rohant be Tom.

-Persze, csak… csa… -hirtelen megszédültem és összecsuklott a térdem. Tom elkapott és felvett a karjába.

-Le kell feküdnie…

-Sajnálom… nem akartam… a tányér…

-Cseppet sem tud érdekelni az a tányér! Az érdekel, hogy maga ágyba kerüljön!

Felvitt a szobájába és befektetett az ágyába.

-A leves… -ültem fel.

-Hagyja abba! –mászott be mellém.

-De…

-Elzártam! Pihenjen! Aludjon… -takart be.

-Köszönöm…

-Nem kell köszönnie! –tette fejét a mellkasomra.

-Maga…

-Hú, éreztem, ahogy kihagy pár dobbanást a szíve… -bújt még közelebb.

-Khm… jó éjt… -mosolyodtam el, tudtam, hogy úgysem látja. Amikor már egyenletesen szuszogott, elkezdtem simogatni a fejét.

-Hm… csinálja még… -harapott az alsó ajkába.

-Ne haragudjon… -kaptam el a kezem ijedten- Azt hittem alszik…

-Semmi baj! Cirógasson még…

-Nem…

-Kérem…

-Rendben…- kezdtem el megint simogatni.

-Máris jobban érzem magam!

Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem, hátha így hamarabb tudok majd aludni és Tom jóleső mormogását hallgatva, sikerült is.

Úgy aludtam, mint a bunda, de a láztól rémálmaim lettek… vagy talán emlékképek. De ha az utóbbi, akkor bárcsak lenne inkább tényleg rémálom. Tele volt gyűlölettel az ottani énem, senki sem szeretett, mindenkinek csak megkeserítettem az életét.

-Ne… -ültem fel rémülten.