Egy hangyányit sem voltam arra kíváncsi, hogy Tom mit tenne velem legszívesebben, azt a nézéséből pontosan kivettem. Nem kell, hogy még ki is mondja. De felőlem gondolhat, amit akar. Majd teszek róla, hogy Tom ne akarjon tőlem az égvilágon semmit. Olyan utálatos és undok leszek vele, hogy csak leshet. De hogy csináljam ezt egy ilyen ölelés után, amitől még a szívem is kihagyott pár dobbanást? Nehéz lesz…

Megörjít már ez a bizonytalanság. Tudni akarom, ki vagyok. Tudni akarom hol lakok, hol dolgozom, kik a barátaim, van-e aki hazavár. A régi életemet akarom, nem ezt a csatározást Tommal. Bár egy valamiben igaza volt… szeretem, ha olyanokat mond, ki tudja miért. Olyankor a szívem annyira dobogni kezd, hogy attól félek, meghallja.

Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem olvasni az egyik könyvet. Ismerősek voltak számomra a szereplők, a helyszínek és cselekmények. Lehet, hogy már olvastam… Legalább már tudom, hogy szeretem a romantikus könyveket.

Éjjel nem igazán tudtam aludni, valakinek köszönhetően, aki a másik szobában feküdt… na meg a fejemben járt. Hogy tud egyáltalán éjjel aludni… nincs bűntudata, amiért ilyen pimaszul viselkedik egyfolytában? A kevés alvásnak köszönhetően elég fáradtan ébredtem.

-Rosszul van? Minden rendben? –kezdett el faggatni a konyhába érve Tom.

-Én is kérdezhetném! Maga? Ilyen korán? Hogy hogy?

-És maga?

-Én kérdeztem előbb! –mondtam, mire feszült csend lett.

-Magán gondolkoztam! –mondtuk ki egyszerre- Rajtam?

-Igen… -mondta.

-Én is…

-Ó… -mosolyodott el.

-Ne örüljön!

-Ó! Lenne kedve velem tartani sétálni?

-Hol?

-A parkban!

-Mindjárt esik! –néztem ki az ablakon.

-Dehogyis!

-De igen, nézzen már ki!

-Úgy értsem, fél egy kis esőtől?

-Nem!

-Nem fog esni, higgye el! Reggeli után indulunk!

-Jó… -adtam fel.

Reggeli után tehát átöltöztem meg rendbe szedtem magam és indulhattunk a parkba.

-Kicsit hűvös van, nem? –néztem rá már a parkban.

-Fázik?

-Nem! –dugtam zsebbe a kezeimet.

-Tessék! –terítette rám a pulóverét.

-Köszönöm, de…

-Ne játssza már a keményet! Látom, hogy fázik, visszamegyünk!

-Köszönöm… -mosolyodtam el halványan.