Egy hangynyit sem voltam arra kvncsi, hogy Tom mit tenne velem legszvesebben, azt a nzsbl pontosan kivettem. Nem kell, hogy mg ki is mondja. De fellem gondolhat, amit akar. Majd teszek rla, hogy Tom ne akarjon tlem az gvilgon semmit. Olyan utlatos s undok leszek vele, hogy csak leshet. De hogy csinljam ezt egy ilyen lels utn, amitl mg a szvem is kihagyott pr dobbanst? Nehz lesz…
Megrjt mr ez a bizonytalansg. Tudni akarom, ki vagyok. Tudni akarom hol lakok, hol dolgozom, kik a bartaim, van-e aki hazavr. A rgi letemet akarom, nem ezt a csatrozst Tommal. Br egy valamiben igaza volt… szeretem, ha olyanokat mond, ki tudja mirt. Olyankor a szvem annyira dobogni kezd, hogy attl flek, meghallja.
Lefekdtem az gyra s elkezdtem olvasni az egyik knyvet. Ismersek voltak szmomra a szereplk, a helysznek s cselekmnyek. Lehet, hogy mr olvastam… Legalbb mr tudom, hogy szeretem a romantikus knyveket.
jjel nem igazn tudtam aludni, valakinek ksznheten, aki a msik szobban fekdt… na meg a fejemben jrt. Hogy tud egyltaln jjel aludni… nincs bntudata, amirt ilyen pimaszul viselkedik egyfolytban? A kevs alvsnak ksznheten elg fradtan bredtem.
-Rosszul van? Minden rendben? –kezdett el faggatni a konyhba rve Tom.
-n is krdezhetnm! Maga? Ilyen korn? Hogy hogy?
-s maga?
-n krdeztem elbb! –mondtam, mire feszlt csend lett.
-Magn gondolkoztam! –mondtuk ki egyszerre- Rajtam?
-Igen… -mondta.
-n is…
-… -mosolyodott el.
-Ne rljn!
-! Lenne kedve velem tartani stlni?
-Hol?
-A parkban!
-Mindjrt esik! –nztem ki az ablakon.
-Dehogyis!
-De igen, nzzen mr ki!
-gy rtsem, fl egy kis estl?
-Nem!
-Nem fog esni, higgye el! Reggeli utn indulunk!
-J… -adtam fel.
Reggeli utn teht tltztem meg rendbe szedtem magam s indulhattunk a parkba.
-Kicsit hvs van, nem? –nztem r mr a parkban.
-Fzik?
-Nem! –dugtam zsebbe a kezeimet.
-Tessk! –tertette rm a pulvert.
-Ksznm, de…
-Ne jtssza mr a kemnyet! Ltom, hogy fzik, visszamegynk!
-Ksznm… -mosolyodtam el halvnyan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
