Vacsora után még borozgattunk egy kicsit, utána felmentem a szobámba. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam az 5 darab Sandra Brown könyvet az ágyamon egy hatalmas masnival ellátva. Tom vette nekem… de honnan tudta, hogy ezeket néztem? Lementem hozzá megköszönni.

-Köszönöm a könyveket! Honnan tudta?

-Láttam a kirakatüvegen át! Láttam hová teszi vissza!

-Értem… -mosolyodtam el- Köszönöm!

-Egy csók az ára! –jött közelebb.

-Nem! –vágtam rá idegesen.

-Puszi!

-Nem!

-Ölelés?

-Hh… -hunytam le a szemem mérgemben- Rend…

Végig sem tudtam mondani, a karját a hátamon éreztem. Közelebb húzott magához és a mellkasunk összeért. Megölelt. Mélyet lélegeztem és közelebb húzódtam.

-Remélem mostmár nem fog unatkozni!

-Biztosan nem! –néztem fel rá.

-Akkor jó… -simogatta meg az arcom, majd az állam.

-Öhm… mostmár… megyek… -húzódtam el.

-Jó éjt!

-Tom! –fordultam vissza- Mire célzott?

-Mikor?

-Amikor azt mondta, hogy… khm…

-Hogy csípem a lábait és még azon kívül valamit?

-Igen… mi az a valami?

-Komolyan tudni akarja?

-Igen…

-Akkor elmondom.

-Szóval?

-Maga! –jelentette ki.

-Ezt nem értem… -jöttem zavarba és már bántam, hogy megkérdeztem. Tényleg jobb lett volna, ha nem tudom.

-Maga tetszik nekem, úgy ahogy van! Minden porcikája! Alig várom, hogy mindenütt megkóstolhassam a finom testápolós bőrét…

-Hagyja…

-… abba? Ne haragudjon, elragadott az indulat.

-Semmi…

-… de attól még igaz!

-Jó éjt!

-Mázlista testápoló…

-Jó éjt Tom…

-Tudom, hogy szereti, ha ilyeneket mondok! –kiabált utánam.

-Dehogy! –mentem fel a lépcsőn.

-Dehogynem! –jött fel ő is.

-Nem!

-Remélem magával álmodok! –állt meg az ajtómban. Hogy mit tennék magával legszívesebben… -harapott az alsó ajkába.

-Jó éjt… -csuktam be az ajtót előtte.