Amíg Tom vásárolt én benéztem egy könyves boltba. Sajnáltam, hogy nincs nálam a pénztárcám, láttam pár jó könyvet. Szeretek olvasni, az már biztos. De sajnos Tomnál nincs valami sok könyv, pláne nem olyan, amit nekem tetszetene. De így meg annyira unatkozok.

Egész nap csak a négy fal között lenni elég nyomasztó. A medencét sem használhatom a kezem miatt. A sportok is ki vannak zárva, annyira jól nem vagyok. A tv-t pedig annyira nem szeretem. 10 perc múlva Tomot láttam meg a kirakatban, jelzett, hogy megyünk. Bólintottam és visszaraktam az épp kezemben lévő könyvet.

-Viszont látásra! -köszöntem az eladónak és kimentem.

-Azt hittem, eltünt! -Tom.

-Nincs akkora mázlija! .szálltam be az autóba.

-Tossz kedve van? -ült be ő is.

-Ne haragudjon...

-Semmi baj! vettem testápolót...

-Köszönöm!

Továbbmentünk és benéztünk még pár üzletbe. Vettünk zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat, tésztákat és ami még elengedhetetlen egy háztartásba. Még a hátsóülésre is kellett pakolni, mert a csomagtartóba már nem fért.

-Ez jó nagy bevásárlás volt! -mondtam, ahogy hazaértünk- Ez lett volna az "ez-az"?

-Igen! Nem sokszor megyek vásárolni, de ha megyek, akkor sokat!

-Értem, segítsek bevinni?

-Majd én megoldom! Maga csak ne emelgessen egy kézzel...

-És kipakolni?

-Köszönöm, de elintézem én!

-Vacsorát csinálni?

-Ennyire unatkozik? -mosolyodott el.

-Ne haragudjon... de arról szólnak a napjaim, hogy nem csinálok semmit...

-Tudja mit? Csinálna valami vacsorát, amíg én fordulok még egyet?

-Még akar vásárolni? -néztem rá döbbenten.

-Csak 1-2 apróság, amit elfelejtettem! Fél óra és itt vagyok!

-Hát jó... mi a kedvence?

-Spagetti! Köszönöm, sietek vissza! -ment is ki.

Nekiláttam hát a spagettinek és kerestem mellé egy odaillő vörösbort. Mire Tom visszaért, már meg is terítettem.

-Megjöttem!

-Kész vagyok!

-Mindjárt megyek, átöltözöm! -rohant fel, majd fél perc múlva csatlakozott hozzám.

-Nem is öltözött át... -állapítottam meg.

-Jó étvágyat! -mosolygott rám és leült.