-Jobb mr? –drglte arct az enymhez.
-Ne csinlja ezt mgegyszer! –hunytam le a szemem.
-Mirt ne?
-Mert nem is ismer!
-De trdsre volt szksge! Szerintem azok alapjn, ahogy velem viselkedik, nincsenek szerettei!
-Engem igenis szeretnek! –hzdtam el.
-Lehet! De nem elgg!
-De igen!
-Honnan veszi? Taln emlkszik?
-Csak… tudom!
-Ha gy van, ahogy mondja, nem svrogna minden porcikja trdsrt…
-Nem svrog!
-De igen! Cskolt meg s eldltnk az gyon- Ne higgye, hogy rossz ember vagyok… (csk)… Ha akarnm, ki tudnm hasznlni a helyzetet… (csk)… de nem fogom! Ha akar valamit… (csk)… majd szl! –szllt le rlam, n meg majdnem utna kiabltam, hogy „Mg!”. A cskja finomabb volt, mint azt sejtettem s gy rzem, ez mg nem az utols volt.
Reggel halkan mentem le a konyhba, nehogy Tomot felbresszem, direkt benztem a szobjba, hogy alszik-e. Dl krl sem lttam mg sehol, n a hintagyon napoztam. pp bertem a konyhba, amikor csengettek, gy mentem kinyitni.
-J napot! –kszntem Billnek.
-Magnak is! Tomhoz jttem, ugye nincs mg mindig gyban?
-Ltom, ez nem csak ma van gy! –engedtem be.
-, ha tudn! –nevetett- Bill vagyok!
-rlk, n meg… khm…
-Mindjrt megyek Csipkerzsika! –kiablt le Tom.
-Utlom, mikor gy hv! –szltam vissza.
-Akkor j!
-Ch… -shajtottam- Kr egy italt? Ebdelt mr?
-Fztt? –csillant fel a szeme.
-Telefonltam! –mosolyodtam el.
-rtem!
-Sajnlom, nem jut eszembe egy recept sem, s fl kzzel nehz lenne…
-Azt hiszem, most az egyszer megbocstok!
-Nagyon nagylelk! –mentnk be a konyhba.
-Knai?
-Prblkozom! A knai azt hiszem, zlik!
-Tom kiakad, ha megltja! –nevetett Bill.
-Mirt? Nem szereti?
-Itt is vagyok! –futott be Tom- Szia csi! –pacsiztak le.
-pp ebdelni kszltnk! –Bill.
-Mit?
-Knai! Kr? –tartottam fel egy zacskt.
-Fuj, nem! s maga sem! –vette el.
-H, nekem zlik!
-Megmondom n magnak mi zlik! –cskolt meg hirtelen s nekiestem a falnak, de jtt velem. Alig kaptam mr levegt, ezrt eltasztottam s ugyanazzal az ervel le is kevertem neki egy pofont.
-Megmondtam, hogy soha tbb ne tegye ezt! –kapkodtam leveg utn, majd felrohantam-
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
