-Jobb már? –dörgölte arcát az enyémhez.

-Ne csinálja ezt mégegyszer! –hunytam le a szemem.

-Miért ne?

-Mert nem is ismer!

-De törődésre volt szüksége! Szerintem azok alapján, ahogy velem viselkedik, nincsenek szerettei!

-Engem igenis szeretnek! –húzódtam el.

-Lehet! De nem eléggé!

-De igen!

-Honnan veszi? Talán emlékszik?

-Csak… tudom!

-Ha úgy van, ahogy mondja, nem sóvárogna minden porcikája törődésért…

-Nem sóvárog!

-De igen! Csókolt meg és eldőltünk az ágyon- Ne higgye, hogy rossz ember vagyok… (csók)… Ha akarnám, ki tudnám használni a helyzetet… (csók)… de nem fogom! Ha akar valamit… (csók)… majd szól! –szállt le rólam, én meg majdnem utána kiabáltam, hogy „Még!”. A csókja finomabb volt, mint azt sejtettem és úgy érzem, ez még nem az utolsó volt.

Reggel halkan mentem le a konyhába, nehogy Tomot felébresszem, direkt benéztem a szobájába, hogy alszik-e. Dél körül sem láttam még sehol, én a hintaágyon napoztam. Épp beértem a konyhába, amikor csengettek, így mentem kinyitni.

-Jó napot! –köszöntem Billnek.

-Magának is! Tomhoz jöttem, ugye nincs még mindig ágyban?

-Látom, ez nem csak ma van így! –engedtem be.

-Ó, ha tudná! –nevetett- Bill vagyok!

-Örülök, én meg… khm…

-Mindjárt megyek Csipkerózsika! –kiabált le Tom.

-Utálom, mikor így hív! –szóltam vissza.

-Akkor jó!

-Ch… -sóhajtottam- Kér egy italt? Ebédelt már?

-Főzött? –csillant fel a szeme.

-Telefonáltam! –mosolyodtam el.

-Értem!

-Sajnálom, nem jut eszembe egy recept sem, és fél kézzel nehéz lenne…

-Azt hiszem, most az egyszer megbocsátok!

-Nagyon nagylelkű! –mentünk be a konyhába.

-Kínai?

-Próbálkozom! A kínai azt hiszem, ízlik!

-Tom kiakad, ha meglátja! –nevetett Bill.

-Miért? Nem szereti?

-Itt is vagyok! –futott be Tom- Szia öcsi! –pacsiztak le.

-Épp ebédelni készültünk! –Bill.

-Mit?

-Kínai! Kér? –tartottam felé egy zacskót.

-Fuj, nem! És maga sem! –vette el.

-Hé, nekem ízlik!

-Megmondom én magának mi ízlik! –csókolt meg hirtelen és nekiestem a falnak, de jött velem. Alig kaptam már levegőt, ezért eltaszítottam és ugyanazzal az erővel le is kevertem neki egy pofont.

-Megmondtam, hogy soha többé ne tegye ezt! –kapkodtam levegő után, majd felrohantam-