-Gynyren nevet! –nzett rm that tekintettel.
-Khm… maga nem hes? Itt a vacsoraid!
-Menjnk! –segtett fel s bementnk.
-Ne haragudjon, hogy megnztem a fnykpet! Kvncsi voltam magra s…
-Rm?
-Pusztn azrt, mivel itt lakom a hzban, nem jrja, hogy semmit sem tudok magrl!
-n sem magrl! –mondta, majd mikor ltta, hogy ezt nem nagyon kellett volna, elnzst krt- Ne haragudjon! Ez nem volt vicces…
-Semmi baj…
-Egybknt meg… nem haragszom, amirt megnzte! Krdezhet, ha akar!
-Ikrek, ugye? –egybl felcsillant a szemem, mindent tudni akartam.
-Igen!
-s egyformk, vagy klnbznek?
-Ltta a fotkat, nem?
-Bell gondoltam!
-Kt kln vilg vagyunk, ha erre kvncsi! Kiskorunkban ebbl rengeteg vita is volt! „Halktsd le a zendet!”, meg ilyenek! De a msik felem, ki sem brnm nlkle az letem!
-Hozz ment reggel?
-Igen! Mesltem neki magrl, meg errl az egsz helyzetrl, hogy mirt van itt! Mondtam, hogy teljesen kibort!
-Maga sem a legjobb!
-Mondta, hogy majd holnap tjn megismerni magt!
-Engem?
-Igen! Viccesnek tallta, hogy egy n ennyire ki tud akasztani!
-Ne haragudjon…
-Maga se… gy ltszik, ezt hozzuk ki egymsbl!
-Ez a nap a bocsnatkrsekrl szlt!
-Az els napja!
-s nemsok a msodik! –lltam fel- Lefekszem, lmos vagyok!
-J jt, aludjon jl! Csipkerzsika…
-Hallottam! –szltam mg vissza.
-Helyes! –nevetett.
Pr perc mlva kopogst hallottam, gy megtrltem a szemem, melybl pr perce knnyek folytak.
-Igen?
-Mindene megvan? –nyitott be Tom.
-Igen, ksznm…
-Maga sr?
-Nem, dehogy!
-De igen! –lt le mellm az gyra- Mi bntja?
-Semmi…
-Segteni akarok! Megbntottam? Mert ha igen, bocsnatot krek!
-Nem! Magval semmi gond! –ltem fel.
-Akkor? –trlte le a knnyeimet.
-Akkora szerencstlen vagyok! –frtam arcomat a nyakba.
-H, ne kendjn el!
-Mirt ne… -nztem r, mire gyengden ajkaimra tapasztotta a sajtjt. Vgigsimtott gerincemen, majd az arcomat cirgatta. Kis ttovzs utn viszonoztam cskjt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
