-J�l van Tom, most ide lefekszik! –vezettem fel a szob�j�ba.

-De csak mag�val! –vigyorgott r�m.

-Hagyja abba k�rem…

-Igaz�b�l nem ideges�t! Azt a forr�fej�s�g�t ink�bb vonz�nak tal�lom, nem zavar!

-Komolyan? –n�ztem r� fur�n.

-Igen! Hisz r�szeg vagyok, nem? Igazat mondok!

-Fek�dj�n le, ha fel�bredt csin�lok mag�nak egy j� er�s k�v�t! Egy aszpirin �s kutya baja sem lesz! Megl�tja!

-Nem maradna, am�g elalszok? –fogta meg a kezem. Kezdett dejav�m lenni.

-Nem! –�lltam ink�bb fel- J� �jt!

-Rem�lem mag�val �lmodok! –sz�lt m�g ut�nam, azt�n becsuktam az ajtaj�t. K�sz s�letlens�g, amiket �sszehordott.

K�sz�tettem magamnak egy jegesk�v�t �s kimentem a hinta�gyra egy kicsit gondolkodni. Min�l er�sebben pr�b�ltam visszaeml�kezni a m�ltamra, ann�l jobban sajgott a fejem. Na, �s amit Tom mondott. Hogy a sz�vemnek kell tudnia… �gy l�tszik a sz�vem is elfelejtett mindent. De m�gis… ki lehetek �n? Mi�rt nem keres senki sem? Lehet, hogy borzaszt� szem�lyis�g vagyok, akinek nincs csal�dja, se bar�tja… se senkije.

Ki�br�nd�t� volt r�j�nn�m, hogy att�l m�g, hogy er�ltetem, nem fog eszembe jutni semmi. Megittam a k�v�mat, ut�na eld�ltem a hinta�gyon. N�ztem egy kicsit a felh�ket �s a k�rny�ket, m�gnem kezdett minden �sszefolyni. A szemh�jam elnehez�lt, elaludtam. �lmomban Tom karjaiban fek�dtem, szorosan hozz� b�jva. Az arcomat simogatta �s k�zben a szemembe n�zve szerelmes szavakat suttogott nekem. A v�g�n lehunyta a szem�t �s l�gy cs�kot lehelt �hes ajkaimra.

-��h… -�ltem fel hirtelen �s reflexszer�en Tom erk�ly�re n�ztem. Nem sz�m�tottam semmire, �gy el�gg� meglep�dtem, hogy ott �ll �s n�z. �gy b�mult, mintha az im�nti �lmot � hipnotiz�lta volna a fejembe…

-Mi�ta �ll ott?

-Egy ideje! – mosolygott, majd bement.

-Remek… -s�hajtottam.

-Maga t�nyleg mindig alszik! –�lt le mell�m p�r perc m�lva egy cs�sze k�v�val a kez�ben.

-Hogy van a feje?

-T�l�lem!

-Tudott aludni?

-Nem! V�gig mag�t n�ztem! –j�tt az �szinte v�lasz- Min t�rte �gy a fej�t?

-A m�lton! Semmi eredm�ny…

-Ne er�ltesse! Majd eml�kezni fog, ha ott lesz az ideje…

-Mi�rt kellett nekem pont aznap kimennem az utc�ra…

-Ne haragudjon! –meredt a k�v�j�ra b�nb�n�an.

-�, nem… nem az�rt mondtam! Nem �gy �rtettem!

-Tudom… de att�l m�g az �n hib�m!

-Mindkett�nkk�!

-A l�nyeg, hogy addig marad, am�g sz�ks�ges! Vagy ameddig akar!

-K�sz�n�m!

-Ja, �s… szeretn�k eln�z�st k�rni azok miatt, amiket mondtam mag�nak! A r�szegs�g nem ments�g! Sajn�lom…

-Felejts�k el!

-Nem lesz ez m�r sok, amit elfelejt? –mosolygott r�m.

-Azt hiszem ez az egy m�r nem oszt nem szoroz! –nevettem.