-Akkor letenne?

-Mi�rt ilyen s�rg�s?

-Mert nem akarom, hogy m�g jobban �t�zzon a ruh�m! �gy is ragadok, nem hi�nyzik m�g a kl�ros v�z is!

-Engem nem zavar! –vigyorgott.

-Tom… Mr. Kaulitz! K�rem, tegyen le…

-Hogy sz�l�tott?

-Akarja, hogy esetleg megism�teljem azt, amit reggel?

-Nem!

-Pedig nekem nagyon �gy t�nik!

-Maga igazi boszork�ny! –tett le.

-Lent tal�lkozunk!

-Ne seg�tsek �t�lt�zni? F�l k�zzel el�g neh�z lehet…

-Megoldom! –nyitottam ki neki az ajt�t.

-H�t j�! –ment az ajt�hoz �s j�l v�gig n�zett rajtam.

-Mit n�z?

-K�sz�n�m, hogy nem vett fel melltart�t! –kacsintott r�m, majd pimasz vigyorral az arc�n kiment.

Pont most kellett nekem kr�msz�n� fels�t felvenni �s le�nteni magam kokt�llal. Gratul�lok, j�l csin�ltam. Tom meg nem hogy diszkr�ten hallgatna, m�g meg is k�sz�ni…

�gy d�nt�ttem m�gsem megyek le, elment a kedvem. �t�lt�ztem �s lefek�dtem aludni egy kicsit. Nem tehetek r�la, kicsit �lmos vagyok mostan�ban. Tal�n a sokk miatt, vagy nem tudom. Na �s az a puha �gyik� is el�g cs�b�t�.

Tommal �lmodtam… a nap�gyon fek�dtem, � pedig hideg napolajjal kenegetett, cs�kokkal v�gigk�vetve az �sv�nyt keze �tvonala ut�n. Hideg kokt�lt ittam, azt�n a k�vetkez� pillanatban k�t fekete �lt�ny�s alak elr�ngatta Tomot, Messzir�l fegyverl�v�s hangj�t hallottam �s a lelkem m�ly�n tudtam mi t�rt�nt.

-Csipker�zsika… -�reztem a v�llamon finom r�zogat�st.

-Ne…

-H�, minden rendben?

-Tom? –nyitottam ki a szemem.

-Maga mindig csak aludna? Nem hi�ba h�vom Csipker�zsik�nak!

-Ne haragudjon…

-Mozgol�dott… rosszat �lmodott? –v�ltozott a hangja komolly�.

-Nem… -fordultam el �s magamhoz szor�tottam a p�rn�t.

-Lent leszek, ha kell valami…

-K�rem… -kaptam el a kez�t- Maradna egy kicsit? –fordultam teljesen fel�.

Vissza�lt az �gyra t�r�k�l�sben �s nem mozdult onnan.

-Mit �lmodott?

-Az nem �rdekes… -szor�tottam meg egy kicsit a kez�t.

-Aludjon csak! M�r v�ge! Itt leszek! -simogatta meg az arcom a m�sik kez�vel.

-K�sz�n�m! –hunytam le a szemem.

Sok�ig tettem �gy, mintha aludn�k, de valahogy nem j�tt �lom a szememre. Mindig csak ugyanazok a k�pek villantak be. Az �lt�ny�s�k, Tom arca… �s a f�jdalom, amikor meghallottam a l�v�st.

Nem b�rtam tov�bb, kinyitottam a szemem �s Tom tekintet�vel tal�ltam szemben magam.

N�zt�k egym�st �s az j�rt a fejemben, hogy mi�rt nem tud mindig ilyen lenni… ilyen nyugodt.

Biztons�gban �reztem magam att�l, hogy ott volt mellettem �s az amn�zi�m miatti bizonytalans�g k�dd� v�lt.