-Elmentem! –vakkantott fel a lépcső aljáról Tom pár óra múlva.

-Tőlem…

-Tőlem… -morgott az orra alatt, majd egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy a ház ura házon kívül van.

-Végre… -pattantam fel a hatalmas franciaágyról. Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kicsit körbe nézzek.

A földszinttel kezdtem, konyha, vendégszobák, nappali, fürdő…

A nappaliban találtam pár fényképet, amint többnyire egy fekete hajó férfival volt. A szemük egyforma volt, de minden másban különböztek. Találtam egy fotóalbumot is, azzal a fekete hajúval testvérek lehettek. „Bill és Tom 10. születésnap” –olvastam az egyik kép hátulján. Ikrek? Durva… A legutolsó képen a 25. születésnapjukat ünnepelték. Tehát 25 éves… hm…

A földszinten volt még egy konditerem is, nem csoda, hogy még pólón keresztül is simán ki lehetett venni milyen izmos. Izmos, de nem túl izmos… pont jó! De mit agyalok ezen. Felmentem az emeletre is körülnézni. Játékterem is volt, sőt gitárszoba is.

Jó sok gitárja volt, talán egy bandában játszik. Ezután Tom szobájába vettem az irányt. Le sem tagadhatná, hogy egy pasi lakik ott, ruhák mindenütt, szétdobálva a fejkendők és sapkák…

Volt erkélye is, úgyhogy kimentem oda is és onnan észrevettem, hogy az én szobámból is nyílik egy. Továbbá egy hatalmas medencét is megláttam, egy teraszszerűséget bárpulttal és grillsütővel. Pár asztal és napozóágy is volt, na és egy kosárpálya.

Lementem az udvarra és leheveredtem a hintaágyra, ami a napozóágyaknál volt. A bal oldalamra feküdtem, hogy a jobb karom biztonságban legyen. Nem terveztem, hogy elalszom, de megtörtént. Túl álmosítólag hatott rám a friss levegő.

-Hahó, Csipkerózsika! -ébredtem Tom hangjára.

-Miért hív mindig így? –nyöszörögtem álmosan.

-Valahogy hívnom kell, ha már az igazi nevét nem tudom! Fáradt?

-Kicsit… -ültem fel.

-Limonádét? –guggolt le a hintaágy elé.

-Köszönöm! –vettem el a felém nyújtott poharat.

-Nem jön egy kicsit úszni? Kellemes a víz!

Akkor láttam meg, hogy rajta csak egy fürdőgatya van, így a korábban tapintott izmok most elém tárultak. Egy kis izzadtság gyöngyözött a nyakán, amitől még férfiasabb volt. Kedvem lett volna végigízlelni.

-Öhm… nem lehet… a karom… klóros a víz… -nyögtem ki zavartan.

-Értem! –mosolyodott el, majd felállt.

-Direkt csinálja?

-Mit csinálok?

-Tudja azt nagyon jól!

-Hát nem tudom!

-Majd rájön! –mentem be.

Direkt mászkál előttem egy falatnyi ruhában? Mit akar ezzel elérni? Azt hiszi, majd beveszem, hogy úszni akar? Na, azt nem! Bementem a konyhába, de pechemre az ablaka a medencére nézett, ahol Tom vígan lubickolt. Nem, nem szabad elcsábulnom, mi van, ha férjem és gyerekem van? Najó, ez azért nem valami valószínű, sehol egy gyűrű… de attól barátom még lehet. És nem pont egy ilyen szoknyapecér miatt fogom megcsalni…