-Azt a helyzetet, hogy nem emlékszem semmire! –lettem hangosabb én is.

-Attól még élvezte! Ehhez nem kell emlékezet, ehhez test kell!

-Maga… maga…

-Na, mi? Mi vagyok, mondja ki! –hajolt közelebb.

-Hagyjon békén! –vonultam fel a szobámba.

Nem maradok itt tovább, az biztos. Velem egy ilyen nőcsábász nem fog kiszúrni. Fogadni mernék, hogy csak azért hozott ide, hogy mindig kéznél legyen egy nő, de abból nem eszik. Egy csepp jóindulat sincs benne…

-Most meg hová megy? –kérdezte, amikor átvágtam az előszobán.

-El innen!

-Meg tudhatnám, hogy mégis hová tervezte?

-Bárhol jobb, mint itt!

-Ó igen? És miért?

-Magánál visszataszítóbb alakkal még nem találkoztam egész életemben!

-Az előbb még nem ezt mondta, amikor megkérdeztem, hogy jó-e, amit csinálok!

-Pillanatnyi gyengeség volt, hogy meri felhasználni ellenem? Maga faragatlan és…

-És ellenállhatatlan? –ért oda hozzám.

-Ha azt hiszi vicces, akkor ki kell, hogy ábrándítsam! Ég önnel Mr. Kaulitz!

-Hová menne?

-Szállodába!

-Papírok és pénz nélkül?

-Nem mindegy magának?

-Nem, egyáltalán nem!

-Ez van! –kerültem ki, de visszahúzott- Engedjen már el! –kapálóztam, mire nekinyomott a falnak úgy, hogy mozdulni sem tudtam.

-Nézze! Az a helyzet, hogy maga teljesen rám van utalva! Amnéziája van, elég komoly! A doki szerint pár hét, vagy pár hónap, mire eszébe jutnak a dolgok! Kötve hiszem, hogy addig képes egyedül boldogulni nélkülem! Szóval én amondó vagyok, hogy próbáljuk meg egymást elviselni! Higgye el, nekem sem könnyű a lobbanékony személyiségével! Megkönnyítenénk egymás helyzetét, ha viselkednénk!

-Én viselkedek, maga csókolgat! De vegye tudomásul, hogy én nem leszek az ágyasa!

-Nem is akarom! Magának aztán élénk a fantáziája! –mosolyodott el.

-Ne adja az ártatlant, hogy még egyszer sem fordult meg a fejében, hogy mi…

-Őszintén szólva ebben a percben is képes lennék önnel végkimerülésig birkózni az ágyban! Ez a viselkedése csak még jobban felkelti a figyelmem!

-Maga pimasz…

-Na, mit szól vadmacskám, megegyeztünk? Békén hagyjuk egymást?

-Mihelyt elenged!

-Nos? –engedett el.

-Tudja, mit csináljon az egyezségével! –rúgtam meg a legérzékenyebb pontjánál és felrohantam a szobámba. Az emeletre érve azért még elégedetten néztem, ahogy összecsuklik a padlóra. Remélem mostmár végképp békén hagy.

-Van még ott, ahonnan ez jött! –kiabáltam neki vissza, majd becsaptam magam után szobám ajtaját. Rögtön jobb kedvem lett…