Egészen estig csak hánykolódtam az ágyon és azt vártam, hogy mikor kell felébrednem ebből a rémálomból. De mikor az a férfi megint bejött, már láttam, hogy ez sajnos a valóság.

-Szia! –mosolygott rám.

-Mit akar? Megmondtam, nem költözöm magához!

-De igen! De tőlem maradhatsz a horkolós nagypapival is! –bökött állával a másik ágy felé.

-Hol vannak a ruháim?

-Hoztam párat, remélem jó a méret! –adta oda a szatyrokat.

Kivettem egy farmert és egy pólót és felvettem.

-Nagyon jól áll! –legeltette rajtam a szemét egy kicsit sem zavartatva magát. Odamentem hozzá és eltakartam a szemét.

-Ígérjen meg nekem valamit!

-Miért takarja el a szemem?

-Mert azt akarom, hogy a mondandómmal legyen elfoglalva és ne a mellemmel! Szóval!

-Mit ígérjek meg?

-Hogy békén hagy! Odaköltözök, de, csak mert nincs választásom! Csendben meghúzom magam, de csakis addig, míg be nem ugrik valami! Érti? Maga pedig szépen békén hagy! Mintha ott sem lennék!

-Miért nem tegezel?

-Mert nem ismerem magát! Megígéri?

-Megígérem!

-Helyes! –vettem el a kezem, de elkapta.

-Maga igazi vadmacska, nemde? –csókolt a tenyerembe, majd az ujjaimon haladt végig- Meglátja, nálam jó kezekben lesz!

-Kötve hiszem! –rántottam el a kezem- De per pillanat nincs választásom!

-Ahogy mondod, gyere! –karolt át a derekamnál és kivezetett a parkolóba.

10 perc kocsikázás után egy villa előtt állt meg.

-Itt lakik? –néztem a házra.

-Ismerős a környék? –segített ki a kocsiból.

-Nem mondanám… -néztem körbe. Ez Hamburg előkelő negyede lehetett, az egész utcában villák sorakoztak.

-Gyere, menjünk be!

-Fáradt vagyok! Megmutatom a szobádat! Közvetlenül az enyém mellett lesz, úgyhogy ha bármi kell, azonnal szólj!

-Oké…

-Ez lenne az! –nyitotta ki az egyik ajtót az emeleten, mely egyenesen az előtérre nézett, ha az ember kilépett onnan. Hatalmas lépcsőn jöttünk fel, azt is látni lehetett onnan.

-Köszönöm, jó lesz! –kukkantottam be.

-Ez pedig az én szobám! Fürdő a szobából nyílik, meg fogod találni! Éhes vagy?

-Nem!

-Akkor a többit majd reggel! Jó éjt!

-Magának is!

-Várj csak! –kapta el a kezem és magához húzott.

-Mit…

-Most te ígérj meg nekem valamit! Bármi kell, azonnal szólsz! Ha fájdalmad van, azonnal szólsz! Nem érdekel, hogy mennyire tartod magad erősnek, mindenről tudni akarok! Ígéred, hogy szólsz?

-Igen… -néztem fel rá zavartan.

-Akkor jó! –engedett el végre- Reggel találkozunk!

-Igen… -mentem be a szobámba.