-Hol vagyok? –kaptam a fejemhez, ami gy sajgott, hogy azt hittem belerlk.
-Ne mozduljon hirtelen!
-Ki maga? –nyitottam ki a szemem.
-Az orvosa! Krhzban van, hogy rzi magt?
-Pocskul! ki? –mutattam az ajt melletti szken alv frfira, aki ltszlag aludt.
- gzolta el magt!
-Elgzolt?
-Igen! Azonnal behozta magt!
-Mikor volt… gzols?
-2 napja!
-Fj a karom is! –nztem bektztt jobb karomra.
-ssze kellett varrnunk pr ltssel, de ne aggdjon, pr ht s meg sem ltszik! 1 ht mlva jjjn be varratszedsre!
-Ok…
-Hogy hvjk?
-Engem? hm… -minl jobban gondolkodtam rajta, annl jobban sajgott a fejem- A nevem… nem tudom… -keseredtem el.
-Hny ves?
-Azt hiszem… taln 24… vagy 25! Taln 26… Nem… nem emlkszem r!
-Hol lakik?
-Fogalmam sincs…
-Kiket rtesthetnk?
-Nem tudom! Nem tudok semmit! –srtam el magam.
-Nyugodjon meg, ne zaklassa fel magt!
-Mr hogy ne zaklatnm fel magam, amikor azt sem tudom, ki vagyok!
-Felbredt? –jtt oda az a frfi, aki az elbb a szken aludt.
-Nem, csak kpzeldik! –morogtam az orrom alatt.
-A nevem…
-A legkevsb sem rdekel, rljn neki, hogy maga mg emlkszik r! El akarok menni! –ltem fel s nem rdekelt az sem, hogy a fejem meg egyre jobban fj- Lenne szves arrbb llni?
-Dehogy llok, mg megsrl!
-Ez akkor egy cseppet sem rdekelte, maikor elgzolt!
-Maga jtt ki elm a semmibl!
-Mind ezt mondja!
-Ma estig sehov nem mehet! –szlt kzbe az orvos.
-Tudja hol lakik? Haza viszem!
-Ksz nem, megoldom! –fekdtem vissza kelletlenl.
-A kisasszony semmire sem emlkszik! –fordult a frfi fel az orvos- Sem a nevre, sem arra hol lakik, hny ves…
-S akkor hov megy majd? Nem voltak nla iratok, se telefon?
-Semmi!
-Akkor elviszem magamhoz! Amg vissza nem jnnek az emlkei!
-Figyelmeztetem, az hetekig eltarthat! Vagy hnapokig…
-Tisztban vagyok vele!
-Rendben! Mag a felelssg! 1 ht mlva varratszeds! Este rte jhet!
-Ksznm! –fogtak kezet.
-Viszlt! –ment ki az orvos.
-Na, Csipkerzsika, hozzm kltzl, mg jra nem emlkszel! –lt le mellm.
-Akkor mr inkbb a hall! –nztem r sszeszklt szemekkel.
-Este jvk rted! –llt fel s vszesen kzeledett az arca.
-Mit csinl!?
-Szia! –adott egy puszit a homlokomra, majd magamra hagyott.
|