-Öcsi, ha te nem hajtasz rá, lecsapják a kezedről! Ez isteni! -ette a palacsintáját Tom.

-És nem is akadt ki reggel! -Bill vigyorogva.

-Látod, mondtam én!

-Megkértem költözzön ide!

-Na! És?

-Azt mondta már megtörtént!

-...Akkor...most ő nem értette?

-Úgy tűnik... Ez őrület Tom! Tudod mit éreztem, amikor reggel nem volt mellettem? Hogy valami hiányzik az életemből, de nagyon! Aztán mikor megláttam a konyhában? Hogy megtaláltam őt! Akivel teljes lehetek! Ő kell nekem! Életemben nem éreztem még ilyet egy lány irányt sem! Már tudom, hogy Kim az igazi!

-Annak ellenére, hogy még egy csók sem volt?

-Tudod mit? Ha ő az enyém lehetne, nem érdekelne az az elmúlt pár hónap, egy nap alatt be tudnám pótolni vele!

-Hát akkor mire vársz?

-...Félek...

-Nemár! Te élvezed, hogy szenvedsz? Mondok jobbat! TI élvezitek, hogy szenvedtek? Megáll az eszem! Itt lakik nálad, este együtt aludtatok, reggelivel várt téged, neked még kétséges valami? Én örülnék, ha egy csaj ilyen lenne velem! Te meg... félsz!

-Azért költözött ide, mert nem volt más választása!

-És a szülei? Szálloda? Egyéb rokonok? Itt mindent csak én látok át?

-Lehet...de...

-...De mi? Magad sem tudod már milyen kifogást találj ki, igaz?

-Tom...

-Nem! Csak semmi Tom! Még egyszer nem nézem végig, hogy összetörik a kicsi szíved és hogy padlón vagy! Mert hidd el, hogy az lesz, ha hamarosan nem cselekedsz! Kim sem vár örökké!