-Nem is tudtam, hogy ekkora házitündér vagy! -ült le a pulthoz- Nem emlékeztem rá, hogy van itthon alapanyag...

-Mert nem is volt! -tettem le elé a tányért.

-Bevárásoltál? -hülledezett.

-Remélem nem baj... máshogy nem tudtam volna reggelit csinálni neked!

-Nekem?

-Khm... nekünk!

-Nem kellett volna fáradoznod!

-Nem fáradtság, szivesen teszem! -mosolyodtam el.

-Költözz ide! -vigyorgott.

-Már megtörtént! -tettem elé az omlettet és a palacsintát is- Van lekvár és csoki is!

-Köszönöm! De könyörgöm, ülj már le te is! Rossz názni, hogy te itt serénykedsz én meg csak itt ülök!

-Jó étvágyat! -adtam neki villát is.

-Állj! -húzott vissza- Csüccs! -ültetett le- Jó étvágyat!

-Köszi...

Pár perc múlva megszólalt a csöngő.

-Nyitom...

-Hagyd csak, Tom lesz az! Van kulcsa, csak csenget, hogy ne érjen váratlanul... nem mintha ilyenkor már nem lenne mindegy! És amúgy sem vagy az alkalmazottam!

-Oké...

-Hali mindenki! -jött be hozzánk Tom- Micsoda illatok! Hm, az ott palacsinta? Te jó ég, de rég ettem már! Régen mindig anyu csinálta, emlékszel Bill?

-Igen! -Bill- Kim csinálta!

-Igen? Hú, kész főnyeremény vagy! -ült le Bill mellé.

-Köszi! Na egyetek! -álltam fel- Jó étvágyat!

-Te nem eszel? -húzott vissza a derekamnál Bill.

-Nem...én telítődtem az illatokkal! -simogattam meg az arcát, majd felmentem.

Ha Bill örül, akkor én is. Remélhetőleg hozzájárultam ahhoz, hogy jó napja legyen.