-Alszik... -nézett az ágyam felé az ajtóból Bill.

-Keltsd fel! -Tom.

-Dehogy!... Elég mozgalmas napja volt már így is, hadd aludjon! Olyan szép, nem?...

-Aludj vele!

-Mi? Nem! Kiakadna!

-Gondolod? Az ágy bal oldalára van húzódva teljesen! Mintha csak neked kínálná a helyet! Kitalálok, van kulcsom! Bezárok magam után, te csak aludj jól... vele!... Szia öcsi!

-Szia és kösz! -mosolyodott el Bill.

Bejött, levetkőzött alsógatyára és óvatosan bemászott az ágyba.

Reggel finom illatra keltem. Lehunyt szemmel élveztem egy kicsit és azon töprengtem, hogy mikor érezhettem már ezt és vajon hol? Aztán beugrott... ugyanilyen illatot éreztem, amikor Bill fölém hajolt a stúdiónál. De... az nem lehet!

Kinyitottam a szemem és megláttam selymes nyakát, apró mosolyra húzódó ajkait, fel-le mozgó mellkasát, kósza tincseit, vékony karját, mely átölelt, csukott szemét, ami kicsit rebegett, valószínűleg álmodott. Az ablakon beszűrődő nap fénye játszadozott az egész testén. Kimásztam mellőle, de vigyáztam, hogy ne ébredjen fel, előhalásztam a fényképezőgépemet és megörökítettem gyönyörű alvását.

Gyönyörű... egyszerűen csak ezt a szót éreztem elég tökéletesnek ehhez a látványhoz, pedig férfiakra nem igazán mondok ilyet. Arra gondoltam milyen jó lenne minden reggel így ébredni, minden este mellé feküdni, hozzá bújni... vajon sosem tudom már meg?

Végigsimítottam rezzenéstelen arcát és egy darabig néztem, ahogy alszik. Elterveztem, hogy valahogy meglepem őt és bár ő nem tud majd róla, ez lesz neki a reggeli látványért a jutalma. Kiérdemelte. :) Letusoltam és felvettem egy sortot.

A konyhában ügyködtem épp, amikor lefáradt hozzám.

-Jó reggelt! -mosolyogtam rá kedvesen. Elbűvölő volt ilyen kócos hajjal, smink nélkül, halálfáradt arccal. :)

-Neked is! Mi jót készítesz? -szippantott a levegőbe, mire megkordult a hasa.

-Választhatsz, omlett vagy palacsinta! Kicsit kupi van, de majd elpakolok! Remélem nem baj, hogy kölcsönvettem pár kellélet! -mutattam a serpenyőre.