-Szia! -köszönt halkan.

-Szia! -tévedt tekintetem egyből reszkető ajkaira.

-Hogy vagy? -jött beljebb és becsukta aza ajtót.

-Jól! -másztam vissza az ágyba.

-Biztos? -ült le Tom előbbi helyére.

-Volt már rosszabb is.

-Ne haragudj...

-Szóval ha veled akarok lakni, életbiztosítás kell? -mosolyodtam el.

-Úgy tűnik...

Nem vette a célzást... de csak nem kérdezhetem meg, hogy ideköltözhetnék-e pár hónapos ismeretséggel, és egy árva csók nélkül örökre.

-Nem érted... -mondtam alig hallhatóan.

-mit?

-Semmi, semmi, hoznál nekem valamit inni, ha szépen megkérlek?

-Szépen kérned sem kell, azonnal itt vagyok! -száguldott ki.

Imádom Billben a naivitását. Szerintem feltételezni sem meri, hogy esetleg hosszabb távra költöznék hozzá, mint egy ideiglenes alkalom.

Na mindegy, ha nem hát nem...

-Itt is vagyok! -nyújtott egy pohár vizet remegő kezekkel.

-Mi a baj? -vettem el tőle, mielőtt rám önti. x)

-Semmi!

-Remeg a kezed! -fogtam meg a kezét.

Most megcsókoljam? Vagy tolakodó lennék? Össze zavarná? Elutasítana? Mi lenne?

-Most jön ki a feszültség... vagyis csak akar!

-Miért vagy feszült?

-mindenért... -mosolyodott el.

-Elmondhatod... ha az segít. -simogattam meg az arcát, ő pedig ráült az ágyamra.

Megfogta az arcom és közelebb hajolt. Hideget éreztem a mellkasomon...

-Áá, a víz! -szisszentem fel, ahogy megéreztem egyre hidegebb és nedvesebb plómat magamon.