-Vacsi! -szólt fel Bill a lépcső aljáról.

-Megyek! -csatlakoztam hozzá- Éhen halok!

-Jó étvágyat! -ült le az asztalhoz.

Furcsa volt itt lenni, idegen házban, Billel.

-Kérdezhetek valamit? -kérdezte egyszercsak, így kirángatva engem a gondolataimból.

-Kérdezz...

-Miért hagytad abba?

-mit...

-Az éneklést!

-hogy érted, hisz tudod...

-igen, de szerintem nem ez a valódi oka! Ha szeretem az éneklést, márpedig imádom, akkor nem dobom el csak úgy a piócák miatt! Nem?

-... Köszönöm a vacsit! Finom volt! -slisszoltam ki onnan.

Ez az a téma, amiről nem szeretnék beszélni. Abba hagytam, miért kell ezt firtatni?

-Kim! -jött utánam Bill.

-Bill! Erről nem akarok beszélni...

-Ne haragudj, nem akartalak megbántani, én csak...

-Felejtsük el!

-...Ugye nem kényszerítettek?

-Kényszerítettek? Túl sok filmet nézel! -mentem a lépcső felé.

-De akkor mégis...

-Elég, nem akarok beszélni róla, olyan nehéz megérteni?

-Csak jót akarok! -követett továbbra is.

-Azzal teszel jót, ha ezt hagyjuk!

-De miért? Mitől félsz?

-Semmitől! -fordultam felé idegesen.

-Akkor?

-Nem értem miért kell ezt firtatni! Szálljunk le erről a témáról, ha lehet! -rohantam fel a llépcsőn, de megcsúsztam és leestem.

Bevertem a fejem és Billt láttam meg fölöttem. Valamit tátogott, utána már nem emlékszem semmire, csak a sötétségre...