-Ez lesz a te szobád! -ért lakása bemutatásának a végére Bill.

-Köszönöm.

-Baj van? -éreztem a kezét a derekamon, mire hatalmasat dobbant a szívem.

-Nem! -mentem az ágyhoz.

-Látom rajtad Kim! Miért nem néztél rám egész nap?

-Én csak...

-Dühös vagy rám? Végülis érthető... ha én nem megyek utánad és nem akarlak megcsókolni...

-Én voltam felelőtlen! -néztem hátra rá.

-Csak azt akarom mondani, hogy ne haragudj...

-Nincs miért! Nem a te hibád, hanem azoké a piócáké! -néztem ki az ablakon, örültem, hogy tényleg nem tudják hol lakik Bill.

-Ide nem jönnek! -ölelt át a derekamnál váratlanul.

-Tudom... -hunytam le a szemem.

-Amúgy fél óra múlva vacsora, ha éhes vagy csatlakozz hozzám!

-Ez meghívás akart lenni?

-Olyasmi! -csókolt a nyakamba.

-Jesszus! -ugrott hatalmasat a gyomrom- izé... mi lesz a menü?

-Pizza! vagy főzzek?

-Nem tudom... tudsz?

-Tudok!

-Inkább most ne szenvedj vele, jó a pizza is!

-Nem mered megkóstolni, mi?

-Én csak azt mondom...

-Akkor holnap főzök neked fincsi ebédet!

-Ha ragaszkodsz hozzá...

-Akkor fél óra! -engedett el és kiment.

Nagy nehezen lenyugodtam és tisztábban láttam már a helyzetet.

El kell kezdenem lakást keresni... megint. Ez már a 2. volt, mióta "visszavonultam", mi lesz?

Minden évben költözzek, vagy mi? Nem lesz ez így jó.