Megnyugodtam, amikor Saki megjelent és kimentett onnan.

-Hová megyünk? -kérdeztem már a kocsiban.

-A stúdióba!

-Mi? Ne?

-Billtől félsz?

-Pontosan tudod mitől félek! A testőröm voltál, láttad, hogy majd§' szétszedtek! Mindent láttál, ami akkor történt...

-Bill magát okolja!

-Mi? Ez hülyeség, miért lenne ő a hibás?

-Mert megakart téged csókolni és aközben láttak meg!

-Pont annyira akartam én is, mint ő!

-Ezt neki mond, és végre essetek már túl rajta!

-Nem megy Saki, te is látod, hogy valami mindig van!

-Szerintem ha bezárnának titeket egy szobába, ahol nincs semmi zavaró tényező sem, akkor is találnátok valamit!

-Nem keresem a kifogásokat!

-Megérkeztünk! -fékezett le a stúdió parkolójában.

Bementünk és egyből Davidet kerestem.

-Szia! -köszönt bizonytalanul Bill.

-Szia! -néztem rá egy pillanatra és mentem is tovább.

-Ideértél? -fogadott David.

-Igen! Gyorsan ki kell találnunk valamit, mert ez így nem állapot! Évek óta titok, hogy hol lakom, nem is kerestek ott, erre most... Kezdhetek mindent előlről. Mit tegyek David? Nem költözhetek el mindig, de ezek tuti nem tűnnek el addig!

-Valamit kitalálunk! Oké, vegyük sorra! Hozzám nem jöhetsz, tudják én hol lakok!

-El akarsz költöztetni? Tényleg nincs más mód? -szorult össze a szívem.

-Attól tartok...

-Remek... -sóhajtottam nagyot.

-Bill? -vetette fel az ötletet.

-Bill? -jelent meg az ajtóban Tom.

-Bill? -hitetlenkedtem, azt hittem rosszul hallok.

-Én? -láttam meg Billt is Tom mögött.