Otthon vettem egy jó meleg fürdőt, hogy kikapcsolódjak egy kicsit. másnapra megterbeztem a munkát és már el is tettem magam holnapra.

Reggel úgy éreztem magam, mint akit megnyúztak. Legalábbis miután megnéztem a reggeli híreket, amiben ott szerepeltem Billel. Az az idilli hangulat köszönt vissza a képernyőről, amit sikerült megazavarniuk.

Hihetetlen, már meglenne a csók, ha ezek nem jönnek, de már megszoktam, hogy valami mindig bezavar.

Hónapok óta szenvedünk egymással és azt hiszem enne már soha nem lesz vége.

Reggeli után letusoltam és elkészültem.

Összeszedtem a cuccot, ami a munkához kell majd és elmentem otthonról. Azaz csak mentem volna, ha hagyták volna. ugyanis vagy 50 lesifotós várt rám odakint, akik egyszerre ordibálva tették fel véget nem érő kérdéseiket.

Visszarohantam a lakásba és felhívtam Davidet.

-Szia David!...Igen, baj van, kint szobrozik egy csomó pióca, valamit tenned kell!... Rendben! várom, köszi... Nem tudom, csak... menjenek el! Köszönöm, szia!

-Baj történt? -kérdezte Bill aggódva Davidet, amikor az letette telefonját.

-Saki! -szólt a testőrhöz- Menj el érte kérlek! Tudod a címét, ugye?

-Tudom, indulok!

-Ugye nem bántották? -Bill.

-Nem! Csak nem engedik elmenni!

-Én is odamegyek! -fordult Sakihoz.

-És mit tudnál tenni? Semmit! Idejön és majd kitalálunk valami megoldást!

-...Rólam...nem beszélt?

-De Nill, kérdezte mi újság és puszil! Bill! Kim kétségbe van esve! Minden ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt!

-én tehetek róla...ha én nem akarom megcsókolni, most nem lenne ez!