-Hát... -szólalt meg az a csaj- ...Nem volt rosz! De én maradok a tuc-tucnál! Bem jön be, ha egy pasi ilyen magas hangon énekel!

Na akkor tudtam volna megfojtani, vagy kirángatni a nyelvét. Mi az, hogy nem jön be neki?

És a másik, egyáltanál ki kérdezte? Szerintem senki.

-Kösz... -mondta haklan Bill.

Remek, most elszomorodott.

-Ne haragudj, de nem hiszem, hogy kérdezett volna téged bárki is! Vagy rosszul emlékszem? -szóltam oda.

-Ch... mintha neked lenne hozzá közöd!

-Hát több, mint neked! Énekeltem benne!

-Jah... hallottam...

-Mi bajod van? -szólalt meg Bill is idegesen, a többiek meg csak lestek, hogy mi történik.

-Hagyd csak Bill! -mentem közelebb a csajhoz- Mi bajod  van? Erre képeztek ki? -néztem most Tomra- Hogy elcseszd Bill kedvét? Hát örülhetsz, siekrült! Leszarjuk mit gondolsz az albmuról, te nem tudod értékelni, mert nem jut el a borsónyi nagyságú agyadba, hogy mennyit dolgoztak rajta! Én ugyan csak egy számban énekelek, mégis ezerrel több közöm van hozzá, mint neked! Úgyhogy leszel szives befogni, mert mégegyszer nekem nem fogod elszomorítani Billt, az biztos, különben belefojtalak egy kanál vízbe és kikaparom a szemedet, megértetted?

Akkor tünt fel, hogy ezt tulajdonképpen már kiabáltam, és mindenki meredten nézett rám. Vetettem még egy lesújtó pillantást Susann-re, majd elmentem.

Pompás, remekül elrontotta a napomat.

-Kim! Kim! -futott utánam Bill.

-Ne haragudj, hogy kiabáltam vele, de elborult az agyam! -fordultam hátra felé.

-Semmi baj! -jött közelebb, én pedig a falnak dőltem.

-Csak...felídegesített és... -teljesen a falhoz simultam, ő pedig jobb kezével támaszkodott fölém.

-Engem is... -hajolt egyre közelebb.