-Na halljuk! -csatlakoztunk a többiekhez.

-Indítom is! -David izgatottan.

Bill megfogta a kezem és várta mileny a felvétel... Bíztatóan mosolyogtam rá és én is vártam.

Valami fantasztikus volt a hangzás, a zene, a szöveg, a dallam, a gitár, a dob, Bill hangja... egyszerűen... tökéletes, nagyon tetszett. Körbe néztem, az a csaj csak unottan támasztotta a fejét, Tom vigyorogva, lehunyt szemmel hallgatta, Gustav és Georg elismerően mosolyogtak egymásra, David ritmusra dobolt a lábfejével és Bill... ő csak szorította a kezem és engem nézett csillogó kölyök cica szemeivel.

Zavart, hogy ennyire néz, de ez az ő pillanata, nem akartam közbeszólni.

Megfogtam az arcát és a többiek felé fordítottam. Végre nem nézett. x)

Helyette elkezdte simogatni a kezem az ujjaival. Lökött. :D

-Na? -kérdezte a végén David- Nekem bejött! Tom?

-Kiráky lett, megcsináltuk! -virult a fonatokat viselő arca.

-Gustav?

-Csatlakozok az előttem szólókhoz! -bólogatott a dobos.

-Én is! -Georg.

-Bill? Kim? -fordult felénk David.

-Nekem... -szólaltunk meg egyszerre.

-Bocsi, mondd te! -Bill.

-Ez... fantasztikusak vagytok srácok! Ez a hangzás! És a szöveg... -néztem Billre- Tökéletes! -lelkesedtem.

-Szóval tetszett! -David.

-Nagyon! Mindenkit levesztek majd a lábáról! És bár nem hallottam a többi albumotokat, biztos, hogy ez a legjobb!

-Többet beszélsz, mint az öcsém! -röhögött Tom.

-Én csak elmondom a véleményemet! Ez... istenkirály lett! Gratulálok! -néztem végig mindenkin.

-Köszönjük! -Gustav.

-Bill? -kérdezte David és mindenki az énekesre meredt, aki csak fapofával ült mellettem és engem nézett- Na?

-A Geisterfahrer a kedvencem! -mosolyodott el végre.