Volt egy olyan érzésem, hogy az a csaj felbukkanása Tom műve. Hisz már a bemutatkozásnál is célozgatott.

"Ő itt az én barátom!" De miért csinálja, mit ér el vele? Hogy majd féltékeny leszek?

Azt várhatja. Láttam Billen, hogy őt is idegesíti. De én nem lépek semmit.

Ha holnap is ott lesz, nem foglalkozok vele. Én leszek maga a nyugodtság.

Holnap befejezik a stúdiózást és lejátszuk az egész albumot. Kíváncsi vagyok a végeredményre, miért dolgoztunk annyit, Biztos jó lett. Az a beleélés a Geisterfahrer-ben is... ha az egész albumra csak fele annyi energiát adott volna bele, már akkor is siker!

De Bill elég maximalista, ahogy észrevettem. Olyan, mint amilyen én voltam annak idején.

Néha hiányzik az az élet, de nem bántam meg, hogy vége. Nem bírnám a lesifotósokat és újságírok hada követne mindenhová, abba már belefáradtam.

Fotós vagyok én is, de sosem süllyednék le a pióca fotósok szintjére, akik pár képért bárhová követnék a sztárokat.

-Napsugaras jó reggelt mindenkinek! -mentem be a stúdióba jókedvűen másnap.

-Szia! -mosolyodott el Bill, láttam, hogy az a lány megint nem engedi, úgyhogy odamentem, megfogtam Bill kezét és felhúztam onnan.

-Szia! -pusziltam meg. Gyere! -húztam a konyhába.

-Végre! -sóhajtott fel megkönnyebbülten.

-Izgulsz?

-Csak idegesít az a csaj...

-öhm... -mosolyodtam el- A lemezre gondoltam!

-Jaa! Igen, nagyon! Mindennek tökéletesnek kell lennie!

-Maximalista vagy...

-Nagyon! Ha nem lesz tökéletes...

-Az lesz! -simogattam meg az arcát.

-Oké...huh!

-Nyugi már! Ha nem tetszik még változtathattok! Ha nem tetszik a hangom, még lecserélhettek arra a lányra! -nevettem.

-Az kéne még...