Másnapra David meghívott a stúdióba, azt hiszem mióta újra kellett éleszteni, kicsit ragaszkodóbb lett, de egyáltalán nem bánom.

Ahogy odaértem egy lánnyal találtam szemben magam, aki szorosan Bill mellett ült a kanapén.

-Öhm... sziasztok! -néztem rájuk zavartan.

-Szia! -állt volna fel Bill, de az a lány nem engedte.

-Szia Kim! -jött be Tom is.

-Szia...

-Ő itt az én... barátom! -mutatott a lányra- Susann!

-Szia! -köszöntem neki és Davidhez vettem az irányt.

Valahogy már dühített annak a lánynak a jelenléte, de főleg az, hogy egy pillanatra sem engedte el Billt.

De utána sem, egész nap a nyakán lógott.

-Tom... beszélhetnénk? -kopogott testvére szobájába Bill este, miután átment hozzá.

-Mi kéne? -engedte be Tom.

-Ki ez a lány?

-Egy barátom!

-Aham! Egész nap a nyakamon lógott! Jó, hogy wc-re nem kisért el!

-Miétr, szégyelsz valamit? -vigyorgott Tom.

-Miért érzem, hogy megint te kavarsz valamit?

-Én nem kavarok, ez tuti terv!

-Szóval megint te kavarsz valamit! Tom...

-Bill, láttad te Kim arcát ma?

-Igen!

-És milyen volt?

-Hát... elég idegesnek tünt...

-Féltékeny! Tehát...

-...szeret?

-Bingó!

-És meddig lesz a nyakamon a csaj?

-Amíg Kim el nem küldi a fran...

-Örülnék, ha legalább néha napján irányíthatnám a saját életemet ÉN!