Megtudtam volna zabálni Billt abban a pillanatban. Az a macskás szöveg, azok az igéző szemek...

Hajj-hajj, nem lesz ez így jó. De már nem léphetek vissza. Mindketten barátokat mondtunk, kicsit furcsa lenne mondani, hogy " Bocs visszaszívom, mert túlságosan is kívánlak! ". Na nem, majd megvárom, hogy Bill kezdeményezzen... ha akar.

Köszönöm, hogy hazahoztatok! -szálltam ki a limuzinból a házam előtt.

-Nincs mit! -vigyorgott Bill.

-Az áldurcizás miatt pedig még kapsz! -hajoltam le az ablakhoz.

-Alig várom! -csillant fel a szeme.

-Na jó éjt... -hajoltam le egy puszira- ... Én kis kandúrom! -súgtam a fülébe- Sziasztok! -köszöntem el a többiektől is és bementem.

-Hjaj... -nézett utánam sóhajtva Bill.

-Nem mész be hozzá? -kérdezte Tom, mire minden tekintet rá szegeződött.

-M-most miért néz mindenki rám? -szeppenz meg az énekes.

-Válasz?

-Nem!

-Aj... -mordult fel mindenki egyszerre.

-Most mi van? Egész nap együtt voltunk, nem hiszem, hogy azt szeretné, ha bemennék hozzá!

-Pedig hidd el, hogy de!

-Pedig hidd el, hogy nem! Indulhatnánk? -nézett a sofőrre.

-Még ne! -Tom- Szerintem...

-Tom, nem érdekel mi van szerinted, egész nap csesztettél minket, úgyhogy most a te véleményedre nem vagyok a leginkább kíváncsi! Menjünk!

Az ablakból néztem egy darabig a limuzint. Elindult, aztán egyből meg is állt.

Azt hittem Bill kiszáll és majd dörömböl, hogy engedjem be. Én beengedem, ő pedig megcsókol és a karjaiba zár... De nem, ez csak álmodozás, túl sok filmet néznék?

A limuzin elindult és még láttam, ahogy eltűnik a sarkon.