-Nagyon jól szórakozik! -szállt ki Bill.

-Hagyjad, engem nem zavar...

-De engem igen! Olyan gyerekes...

-Csak jó kedve van, emiatt ne vesszetek össze

-Jöttök ti barátok? -jött vissza Tom.

-Megyünk! -követtük.

Tom egész nap ezt a barátos szöveget hajtogatta és már lezdett nekem is elegem lenni.

Szegény Bill is majd' felrobbant már, de apró simogatásokkal az arcánm a karján és a hátán le tudtam nyugtatni... Tom szerencséjére...

-Na hogy vagy nagyfiú? -kérdeztem vacsora közben, ahová egy étterembe mentünk a csapattal.

-Még mindig ki tudnám tekerni a nyakát! Kellemetlen helyzetbe hoz előtted és...

-Neked ez a bajod? Jaj Bill, ezzel csak magát hozza kellemetlen helyzetbe! Komolyan ezért durciztál?

-Igen! -tette karba a kezeit.

-Majd valahogy visszavágunk...

-Miről megy a pus-mus? -jött oda Tom.

-Tom, te tudod ki volt Tybalt? -kérdeztem.

-Egy jó csávó! -húzta ki magátbüszkén.

-Aki meghalt!

-Oh...

-Rómeóért ölték meg!

-Szívás! -vigyorgott rá Bill.

-Rómeó is meghalt! -Tom.

-De Tybalt után a kutya sem sírt!

-Ez...ez csak egy hülye film! -ment is el.

-Szép volt! -mosolyodott el végre Bill, és végre igazi mosoly volt, nem csak erőltetett, mint eddig.

-Remélem mostmár nem duzzogsz tovább! -simogattam meg az arcát.

-Csak azt akartam, hogy simogass! -nevetett.

-Héj! Te kis mocsok! Mi vagy te, macska?

-A te kandúrod! -dőlt a vállamra- Aki cirógatásra éhes! -nézett fel rám csillogó szemekkel.