-Ez pöpec volt! -robbant be közénk Tom vigyorogva- Hűha micsoda szikrák vannak a levegőben!

-Tom... -szólt rá Bill ingerülten.

-Rómeó? Mi a baj?

-Tom... -szóltam most én- Megmondta, hogy nem szereti, ha így hívod!

-Jól van, jól van! -emelte fel a kezeit- Neked bármit Júlia!

-Tom... -Bill.

-Na azt mondja, hogy... most szünet van, elmegyünk pizzázni, oké?

-Oké! -énekes.

-Azt hiszem én inkább...

-Ne már Júlia, légyszi!

-Te szedsz valamit? -néztem rá furán.

-Dehogy, anélkül is megvagyok! Na de akkor fél perc és indulunk! -ment is ki.

-Hjaj... -sóhajtott fel Bill gondterhelten.

-Héj Rómeó... -mosolyogtam rá kedvesen- Gyere, menjünk! -simogattam meg a vállát.

-Oké! -mosolyodott el édesen és az az aranyos fény is megjelent a szemében.

Azt hiszem ha én hívom így, az nem akkora baj, mintha Tom tenné ezt.

-Na akkor hogy is van ez? -kérdezte Tom útközben- Rómeó és Júlia csak barátok! A feltámadás!

-Ez nem komplett! -néztünk össze Billel hajszálpontosan egyszerre.

-Micsoda összhang kérem szépen! -Tom- De Júlia, mégis mi a gáz? Félre léptél Tybalttal? -mutatott magára.

-Lökött! -mondtuk megint egyszerre.

Nem tehetünk róla, ha egyszer ugyanaz a véleményünk... :D

-Na gyertek ti, akik csak barátok vagytok! Megérkeztünk!

-Hála az égnek! -Bill&én.

-Na jó, ez azért durva! -Tom.