Megölelt. Éreztem teste melegét a ruháján keresztül, azt a tipikus Bill illatot, amit úgy imádok.

Kezem a hátán pihent, arcomat a nyakába fűrtam, ő pedig csak ölelt tovább.

-Öhm... -engedtem el, kicsit furcsának éreztem már ezt a helyzetet...

-Megyek! -engedett el ő is.

-Oké... -néztem puha mosolygós ajkaira.

-Szia! -hajolt közelebb, abban reménykedtem, hogy megcsókol, lehunytam a szemem, ő meg adott egy hosszú puszit az arcomra.

-Sz-szia... -nyitottam ki a szemem zavartan.

-Baj van? -fogta meg az arcom és sirógatni kezdte.

-Nincs... menj nyugodtan!

-Majd még be kell jönnöd a szám miatt...

-Mikor? -csillant fel a szemem.

-Nem tudom még! De remélem minél hamarabb!

"-Nem birom már... -fogtam meg az arcát és szenvedélyesen vetettem magam finom mézédes ajkaira. Annyira kívántam már, hogy majd' belehaltam. Csak úgy faltam őket, mégjobban magamhoz húzva Billt, aki egyáltalán nem ellenkezett, sőt... Felkapott a karjába és egyenesen hálószobámat vette célba, ahol a ouha ágyon landoltam..."

-Öhm... -tértem vissza a valóságba.

-Szia! -simogatta meg az arcom, majd az alsóajkam és beleharapott az ajkába.

-Menj Bill! -léptem hátrább, mielőtt megtörténne az előbbi képzeld csókom...és a többi dolog...pedig milyen jó lenne...

-Oké... -ment el.

-Anyám... -sóhajtottam mélyet. Annyira megakartam csókolni, és ahogy kivettem a mozdulataiból, ő sem ellenezte volna. De akkor miért nem tettem meg, amire gondoltam? Talán mert azt mondta barátok...de én is azt mondtam neki. Ajjj!

-Bill! -rohantam utána, mire megfordult.

-Igen? -kérdezte izgatottan.

-Ez még jól jöhet! -adtam oda neki egy zacskó gumicukrot.

-Édes vagy! Köszönöm! -mosolyodott el, de mintha másra számított volna.

-Ne menj, el ne késs! -pusziltam meg, ő pedig folytatta útját autója felé.

Megvártam míg elhajt, utána bementem.