-Kim, kérlek... -kezdett magyarázkodni Bill, én pedig becsuktam az ajtót és belülről neki döltem.

-Hát ez ciki! -lépkedett le a lépcsőn tom.

-Mit mondtál neki, halljam!

-Az igazat! Hogy csak játszik veled...

-És akkor engem miért küldött el?

-Hát... lehet, hogy elszóltam magam, hogy azt mondtad Jake nem véletlenül hagyta el...

-Te meghibbantál, azt nem gondoltam komolyan, mérgemben mondtam! Most miért kellett bekavarni?

-Ne haragudj, véletlen kicsúszott...

-Ezt neki mondd! Király, egy életre elfelejthetem Kimet az tuti! Nagyon köszi!

-Beszélek vele, nem lesz gáz!

-Nem kell a segítséged, most is sokra mentem vele! Miért kellett, nem kértelek rá!

-Tudom! De nem értem miért csigázik, ha egyszer akarja, hisz hallottuk is!

-Nyilván megvan rá a nyomós érve!

-Mint neked is megvolt, hogy nem csókoltad meg! És azóta is ezzel szenvedtek!

-Menj el, majd beszélek vele! -indult el Bill ismét felfelé a lépcsőn.

-Ne haragudj...csak jót akartam! -Tom.

-Oké...

-Hallottam... -nyitottam ki az ajtót, amikor Bill már majdnem bekopogott

-És...mit gondolsz, mi lesz velünk?

-Bill te... tényleg azt hitted megjátszom magam? Ez...annyira gyerekes lenne...

-Gyerekes... -hajtotta le a fejét sóhajtva az énekes.

-Bill! Akadj már le erről a témáról! Nem érdekel hány éves vagy!

-Biztos? -nézett rám bizonytalanságot kísérő tekintettel.

-Biztos! -mosolyodtam el.

-Barátok? -lépett közelebb halvány mosollyal az arcán.

-Azok! -simogattam meg az arcát.