-Tom, bökd ki mi van! Mi történt?

-Barátok? -kérdezte és közelebb jött.

-Ilyen nincs! Miért szól bele mindenki abba, amihez az égvilágon semmi köze? -akadtam ki.

-Mert igenis van közöm hozzá!

-Tom...

-Minek nézed az öcsém fényképét, ha csak barátkozni akarsz? -mutatott az asztalon lévő gépre.

-Én...

-Na? Annyira játszod az agyad, hogy nekem sül le a képemről a bőr!

-Mit akarsz ezzel mondani? -lébadt könnybe a szemem.

-Vajon? Megjátszod, hogy hű de szerelmes vagy, aztán pofára ejted! Jaj az az álom, ami úgy megrengette a világos, bla-bla... hülyeség!

-Te...

-Igen, hallottam! Billnek igaza volt, én sem csodálom, hogy Jake lelépett...

-Ezt ő mondta? -remegett meg a hangom.

-Igen! Talán nem így van? Fél évig játszottál vele, nem csodálom, hogy neki más kellett! De ezt Billel nem játszod el!

-Én nem...

-Egy ócska nő vagy! -jött még közelebb, én pedig megütöttem. Eldurrant az agyam és csak akkor tudatosult bennem mit teszek, amikor már késő volt.

-Ezt még...

-Hahó! -jelent meg Bill- Nyitva volt az ajtó, gondoltam... Hát itt meg mi van? -nézett ránk döbbenten.

-Semmi...- mondtam halkan.

-Tom, mit mondtál neki?

-Semmit...

-Hiszen sír! -jött hozzám közelebb Bill, de én hátráltam.

-Menjetek el!

-Indíts Tom! -Bill.

-...Mindketten! -néztem fel rá.