-Öcsi, nyugodj már le!

-Hogy nyugodnék meg? Végig csak szórakozott! Egy csipszarnak tart, akkor miért hitegetett? Nem csodálom, hogy Jake is lelépett, biztos nem bírta elviselni! Fél évig hülyítette!

-Hallod magad? Mert én igen! Ahogy akkor is, amikor áradoztál! Kim egy angyal, Ki így, Kim úgy, jaj de édes...

-Mert nem tudtam, hogy csak szórakozik!

-Mert nem szórakozik! Az elején tartott annak, de már...

-Persze!

-Te berezeltél!!! Te berezeltél, és ezért akarsz  mindent erre fogni!

-Dehogy...

-Tudod mi van? Az, hogy most azonnal elhúzol hozzá és meghallgatod! Jaj öcsi, mindig ezt csinálod, de többször nem hagyom! Később megköszönöd!

-Hallottad, nem?

-Igen! És szerinted ha játszana, mondott volna múltkor olyanokat Davidnek? Odavan érted!

-Hacsak nem akkor is hazudott!

-Is? Öcsi, végig se hallgattad! Azt mondta az elején igen, kölyöknek tartott, és hogy mersz olyan érzéseket kiváltani belőle! Érzéseket! ÉRZÉSEKET Bill! Ez az elején volt! És aztán meg sem vártad a végét, csak puffogva lehordtad mindennek! Nincs igazam?

-Hát...de... -mondta Bill bizonytalanul.

-Nem hallom!

-De, igazad van! -sóhajtott az énekes.

-És még itt vagy?

-Oké... megyek! De...

-Nincs vita, most nem úszod meg! Elmész és végre túl lesztek azon a csókon! Mutasd meg neki, hogy nem vagy kölyök!

-Azt csináltam eddig is!

-És el is hitte, de ez az előbbi gyerekes viselkedés csak rontott a helyzeteden!