-Bill! -mentem ut�na- Teljesen f�lre�rtetted, �n csak...

-F�lre? Mit lehet ezen f�lre�rteni? Minden vil�gos, egy kis k�ly�k vagyok hozz�d! H� 2 �v, micsoda trag�dia, igazad van!

-De �n nem...

-Semmi baj! Majd t�l leszek rajta! Nem nagy �gy! -remegett meg a hangja- Felejts�k el... ahogy egym�st is! -n�zett utolj�ra r�m, majd magamra hagyott.

-Bill... -szorult �ssze a sz�vem.

-Majd megnyugszik! Csak most hagyd! -�llt el�m Tom. Ilyenkor hirtelen 180�-s fordulatot vesz, de nem gondolja komolyan! Csak egy kis id� kell neki! Azt hiszem t�l hirtelen szeretett meg! �s t�ls�gosan is bel�d habarodott m�r... Besz�lek vele...

-K�sz�...

-Ne k�sz�nd, a k�teless�gem! Nekem � a legfontosabb!

-Ezt j�l �sszehoztam... -n�ztem Davidre.

-Nem tehetsz r�la, nem tudhattad, hogy hallja! F�leg, hogy csak a rossz r�szt...

-De akkor is az �n hib�m! Tal�n t�nyleg jobb, ha kisz�llok az �let�b�l!

-Dehogy jobb �s ezt � is tudja.

-Nem mehetek el an�lk�l, hogy ne magyar�zn�m  meg �s ne hallgatna meg.

-De ne most! Hadd higgadjon le! Nem akarom, hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan! Csak megb�ntana!

-Akkor... menjek haza?

-Elint�zem! -ment fel Bill ut�n Tom, �n pedig elk�sz�ntem a t�bbiekt�l �s haza mentem.

Sajn�ltam Billt, most biztos csal�dott bennem. Fogalmam sincs mit hallott, de meg kell magyar�znom neki, ha t�rik, ha szakad, miel�tt �t�lkezik, tudnia kell, hogy m�r nem �gy gondolom.

M�r r�ges r�g beleszerettem...