-Mi? Hogy...hogy én?

-Igen! Fantasztikus hangod van, régen te is énekes voltál, szóval tudod is hogy megy ez! A napokban felvesszük a számot és szeretném, ha énekelnél benne! Kérlek...

-Ez sajnos nem ilyen egyszerű... szorult össze a szívem.

-Fizetnék is érte! Vagy nem érsz rá, mert akkor...

-Nem...erről van szó... -lábadt könnybe a szemem.

Az a sok képmutatás, ami körülvett, aza sok csalódás, ami ért...a barátaim nem engem szerettek, hanem a pénzem...de én bíztam bennük. Az ablak felé fordultam, nem akartam, hogy Bill gyengének lásson.

-Hát akkor? Nem szeretnéd, mert akkor mond meg nyugodtan, nem bántassz meg vele, hidd el!

-Hjaj Bill... -sóhajtottam fel.

-Mi a baj? -jött át az én térfelemre és magafelé fordította a székem. A karfára támaszkodva hajolt fölém.

-Bill... -néztem rá zavartan és megtöröltem a szemem.

-Nekem elmondhatod! -simogatta meg az arcomat én pedig megfogtam a kezét.

-Én csak...csak...

-Ha akarod nem mondjuk el ki énekel benne! Tudom, hogy csalódtál és belefáradtál a felhajtásba, de egyetlen felvételről lenne szó! Kérlek...sokat jelentene!

-Rendben van! -mosolyodtam el- Csináljuk meg!

-Tényleg benne vagy?

-Tényleg! Ha ilyen fontos neked! Melyik dalról lenne szó?

-A Geisterfahrer-ről! Már meg is írtam a szöveged, a szólamod, mindent! Neked csak énekelni kell...

-Bill! -fogtam meg az arcát- Css... -hajoltam közelebb.

-Kim, valamit meg kéne beszélnünk... -nyitott be David.

-Öhm...akkor én megyek is! -adott egy puszit az arcomra Bill, majd nagy bánatomra kiment.