-Khm...hát mert csinálok róluk egyes képeket is és vele kezdtem! -magyarázkodtam zavartan- Mindegy ez az én dolgom! -fordultam ismét a srácok felé.

Abszolút nem vettem észre, hogy csak Bill fényképeztem, ez elég kínos.
Nem terveztem, hogy csinálok egyéni képeket is, de már muszáj volt, úgyhogy ráhúztam még egy órát a fotózásra.

Persze élveztem, hogy Bill nézhetem anélkül, hogy bárki fantáziálna, elvégre én vagyok a fotós, muszáj néznem. ;)

-Kész! -tettem le a gépet hullafáradtan- A gépen vannak, megnézhetitek őket, ha gondoljátok! -hagytam is el a szobát,k ellett egy kis nyugi végre, mert akárhányszor Billre néztem nem igazán volt elmondható rólam, hogy én lennék a nyugodtság élő szobra.

Az irodámban heveredtem le egy kicsit a kanapéra, amikor valaki kopogott.

-Tessék! -nyöszörögtem ki.

-Baj van? -jött be Bill hosszú szempilláit rebegtetve felém.

-Nincs...csak elfáradtam egy kicsit! Elvoltam maradva a stúdióban tett látogatásom miatt, úgyhogy hajtanom kellett! Ülj csak le! -mutattam az asztalom előtti székre és helyet foglaltam vele szemben- Miben segíthetek?

-Hú, ez nagyon komolyan hangzott! -mosolyodtott el- Egy nagyon nagy szivességet szeretnék kérni! -ült le- De nyugodtan mondhatsz nemet, ne hidd, hogy muszáj...

-Még meg sem kérdezted és máris lebeszélnél róla?

-Én csak mondtam, mert...

-Bill! Nyögd ki! Bátorság! -mosolyogtam rá kedvesen.

-Van egy új számunk! Pontosabban több is van, de azzak az egyikkel van még egy kis gond...

-MégpedigM .húztam fel a szemöldököm kíváncsian.

-Valahogy...nem az igazi! Hiányzik belőle valami... -nézett rám nyomatékosan- Szeretném, ha énekelnél benne!