-I-igen? -vettem fel a telefont, ami David számát jelezte.

-Szia, minden rendben? Úgy remeg a hangod.

-Persze...csak ez az álom...

-Milyen álom?

-Nem igazán telefon téma, majd egyszer elmesélem.

-Oké, mondjuk ma? Délután átjöhetnél a stúdióba, érted küldöm Sakit.

Tényleg, reggel lenne? Észre sem vettem, eléggé szét vagyok most esve...

-Jól van, de addig pihenj ám.

-Jól van anyu, pihenek.

-Nem viccelek David és kérlek te se vicceld el. Halálra rémítettél ezzel az egésszel és jó lenne, ha komolyan vennéd.

-Rendben van! Komolyan veszem, ahogy eddig is. Akkor délután találkozunk, puszi szia!

-Szia! -tettem le.

Na várjunk csak...ha a stúdióba hívott, akkor ott lesz Bill is, nem? Ami azt jelenti, hogy szépnek kell lennem, mivel ő mindig olyan tökéletes.

Lezuhanyoztam, hajat is mostam, most kivasaltam a hajam, felvettem egy kényelmes lila-fehér koktélruhát, hozzá illő magassarkú szandált, pár kiegészítőt, halvány smink és már kész is voltam.

2 körül értem a stúdióba, ahol egyből Tomba botlottam.

-Szia. -köszöntem neki és körbejártattam a szemem a stúdióban. Olyan rég jártam itt, feltörtek az emlékek.

-Szia Júlia! -vigyorgott rám- Rómeó!!! -kiabált át a másik szobába valakinek. Ez beszívott vagy mi van?

Aztán az ajtóban megjelent Bill.

-Mondtam már, hogy ne hívj így! -mordult rá Tomra, majd engem is észrevett és meglepetten nézett rám-Szia! -köszönt csillogó szemekkel- Gyönyörű vagy!

-Köszi... -jöttem zavarba- Öhm...igazából Davidet keresem. Nem tudjátok merre van?

Siker, azt mondta gyönyörű vagyok és...najó állj, olyan vagyok, mint egy tizenéves liba. Ez csak egy egyszerű dicséret volt, és csak udvariasságból mondta...