Egy tengerparton voltunk, a víz fel-le csapott a lábunkon.

Bill ismét tökéletesen nézett ki, haját lágyan fújta a szél.

Fehér ing volt rajta és a felső pár gomja nem volt begombolva.

Olyan valóságosnak tűnt az egész. Szorosan ölelt magához.

-Bill! -néztem fel rá.

-Igen? -simogatta meg az állam.

-Megakarlak csókolni! -csókoltam bele sejmes nyakába.

-Akkor jó. -fogta meg az arcom és lágyan megcsókolt.

Átöleltem a nyakánál, ő pedig a hátamnál húzott közelebb.

-Végre! -mondtam amikor elszakadtunk egymástól.

-Igen! -mosolygott rám, majd ismét ajkaim után kapott egy még szenvedélyesebb csókért.

Mézédes volt a csókja, nem is hittem volna, hogy valami ennyire jó lehet a földön. Csak úgy faltuk egymás ajkait, semmiképp sem akartuk abbahagyni. Hisz olyan jó volt...

És ami ennyire jó, azt vétek lenne abbahagyni.

-Szeretlek! -nézett a szemembe.

-Bill! -ültem fel zihálva az ágyamon- Álom! Álom volt! Csak egy álom.

Izzadt a tenyerem, remegett a térdem és elég nehéz volt eljutnom a konyháig.

A gyomrom és a szívem egyarátmn a torkomban volt.

Ittam egy pohár vizet és próbáltam lenyugodni. Szóval ilyen lenne az első csókunk?

Mert ha igen, akkor minél előbb megakarom kapni.

Ez az álom az egész világomazt megrengette, hát még akkor a valódi milyen lehet. Félelmetes.

-Hhh...nyugi Kim, csak egy álom. Álom volt az egész , már vége...

Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok.

A szívem csak úgy zakatolt, féltem, hogy átszakítja a mellkasomat.

Visszamentem a hálómba és visszafeküdtem egy kicsit, de csak azt a csókot láttam magam előtt.

Mi van velem, ez csak egy csók, nem tehetek úgy, mintha még nem csókolóztam volna.