-Pr nap mlva David hvsa keltett.
-Bill? -vettem fel gyorsan.
-Nem, David vagyok.
-Oh...szia.
-Ltom rlsz nekem!
-Ne haragudj, csak ms hvst vrtam...
-Billt. Ht ezen a hten ne nagyon vrd, a srcoknak milli dolguk van, mivel n most nem vagyok ott.
-Igaz... -lttam be.
-Egybknt azrt hvtalak, hogy haza tudnl-e vinni. Ugyanis a doki kiengedett.
-Ez nagyszer, egy ra s ott vagyok. -mosolyodtam el boldogan.
-Ksznm, vrlak. -tette le.
Villmgyorsan keltem ki az gybl s elkszltem. 3/4 ra mlva mr a krhz folyosjn kopogott a magassarkm s David szobja fel tartottam.
-Kim! Kim! -kiablt utnam valaki, gy htrafordultam.
-Bill! -mosolyodtam el, pedig meg akart llni, de nem igazn ment neki, csak mikor odart hozzm s mr csak centik vlasztottak el minket.
-hm...szia! -mosolygott rm desen.
-Khm... -ment el mellettnk megint ugyanaz a nvr, mire htrbb lptnk egymstl.
-Ennek nincs jobb dolga? -bosszankodott Bill- Uosz, ezt hangosan mondtam? -jtt zavarba.
Aranyosan zavarba jtt, de n is ugyanezt gondoltam.
Kedvem lett volna elkldeni azt a nvrt melegebb ghajlatra s vgre megkapni a cskomat Billtl.
-Igen. Mi jratban? -tereltem is gyorsan.
-David hvott, hogy jjjek be! s te?
-David hvott, hogy vigyem haza.
-Ok, ez csak nekem tnik ilyen tltsznak?
-Nem! -mosolyodtam el.
-Akkor gyernk szerintem.
-tltsz m... -sgtam David flbe, amikor bementnk hozz. csak mosolygott, mint aki nem tud semmirl.
J volt tllenni ezen a napon s vgre ledlni este a j meleg gyamba.
De valaki mg lmomban sem hagyott nyugodni...
|