-Húha! -köszöntötte otthon öccsét Tom- Mi ez a hatalmas vigyor?

-Kim!

-Megvolt a csók? Na látod, mondtam, hogy...

-Nem volt meg! -világosította fel Bill bátyját.

-Hát akkor?

-Majdnem! Ott magyarázkodtam neki a váróban, hogy én akartam meg mindent. Aztán ő azt mondta, hogy megérti, biztos nem vagyok még túl a megcsaláson.

-És túl vagy rajta?

-Ha Kim nem robbant volna az életembe, tuti, hogy most  fent depiznék a szobámban és azon keseregnék, hogy mit ronthattam el. Amit Kim iránt érzek, sokkal erősebb, mint az előző lány iránt érzett szerelmem. Sőt, az nem is volt szerelem. Görcsösen megakartam találni a nagy őt, de már nem! Most Kimet akarom, vele akarok lenni.

-És az, hogy két évvel idősebb?

-Ugyan, a szerelem vak, és különben is, nem olyan sok az.

-És akkor mikor esedékes az a csók?

-Nem tudom. Majd jön, amikor jönnie kell. Mosz ez olyan jó így. Azt hiszem újabb randira fogom hívni.

-És mikor?

-Nem tudom, ezen a héten sajnos biztos nem, mivel ős sem ér rá és én sem. Neki fotóznia kell, megg cikkeket írni. Nekem meg ott vannak az interjúk. Valamikor a következő héten. Olyan romantikus randit tervezekk, hogy sosem felejti el, az bitos.

-Te már fülig beleestél!

-Ahogy mondod! -mosolyodott el Bill.

-Remélem összejön, nem úgy mint az előző.

-Hát igen. A megcsalásból már bőven elég azt hiszem. Ez volt a harmadik...

Vártam már, hogy mikor találkozunk Billel megint, bár a közeljövőben biztos nem.

Gőzerővel dolgoznom kell és ahogy hallottam Davidtől, neki is.

Oda kell figyelnem a munkámra, mivel mióta David kórházba került, eléggé elhanyagoltam, egyfolytában csak rohantam vele, mert mindig elmaradtam.

Na meg Bill is keresztbetett, mivel egyfolytában csak arra tudtam gondolni mikor látom újra.