-Komolyan? -h�lledezett David, amikor elmes�ltem neki a tegnap est�t. Persze a v�g�t nem eml�tettem meg. :)

-Igen j�l �rzetem magam, most mi van?

-Semmi, csak �n megmondtam, hogy Bill nem kisgyerek.

-J�l van, �szrevettem! D�g�s volt tegnap �s esetleg...egy gyenge pillanatomban tal�n elj�tszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi ketten...

-�s mire jutott�l? -k�v�ncsiskodott David.

-Sziasztok! -j�tt be Bill, az arcom pedig egyb�l l�ngba borult.

-Szia! -k�sz�nt neki David.

-�hm...szia... -k�sz�ntem neki �n is.

L�ttam rajta, hogy ugyan�gy �rzi mag�t, mint �n.

-Nem igaz�n tudja mit k�ne most tennie �s mondania.

-Besz�lhetn�nk? -k�rdezte bizonytalanul.

-Nem tudom, Davidnek sz�ks�ge lehet...

-Menjetek csak! -sz�lt k�zbe David, aminek nem igaz�n �r�ltem.

Kiment�nk a v�r�ba, le�lt�nk �s fesz�lten v�rtam a mondanival�j�t. L�that�an m�g kereste a megfelel� szavakat, �s eg�sz �desnek tal�ltam...

-�hm...ami tegnap...

-Nem baj Bill!

-�n...nehogy azt hidd, hogy nem akartam, nagyon is akartam. Nem tudom mi volt  velem...

-�n igen! Figyelj, nem g�z, tudom, hogy t�ged is megcsaltak. Azt hiszem m�sf�l hete... Szerintem m�g nem vagy t�l rajta, ami �rthet� is.

-T�ged p�r napja...

-Nem �rdekes. Jobb, hogy most lett �vge. F�l �ve voltam vele, m�gsem szerettem meg, �gyhoy jobb , hogy v�ge. Azt hittem majd egy id� ut�n kialakul, de nem �gy lett sz�val...

-Nem is b�nt?

-�, de igen, nagyon is! De nem tudok mit tenni... Nem igaz�n szeretem kimutatni, ha f�j valami. Ez van, megt�rt�nt, elrontottam...

-Nem hiszem, hogy a te hib�d volt. -r�zta meg a fej�t.

-Aranyos vagy, de szerintem igen! -mosolyodtam el- Nem k�zd�ttem ez�rt a kapcsolta�rt, hagytam hogy ez legyen a v�ge...

-Esetleg...most...

-Igen! -n�ztem a szem�be, � pedig k�zelebb j�tt. Nagyon-nagyon k�zelre.