Pontban 8-kor egy koromfekete Audi R8-as autó parkolt le a ház előtt, aztán kiszállt belőle Bill. Gyorsan ellenőriztem még a külsőmet és amikor láttam, hoyg elfogadhatóan nézek ki, kicsit megnyugodtam. Igyekeztem nem olyan izgatottnak tűnni, mint amilyen igazából voltam.

-Szia! -köszönt mosolyogva, mikor ajtót nyitottam és mégnagyobb vigyorral pásztázott végig tetőtől talpig.

-Szia! -kaptam fel a táskámat.

-Kész vagy? -kapott észbe.

-Igen, mehetünk! -zártam be az ajtót és követtem a kocsiig, ahol ajtót nyitott, én pedog beszálltam.

Nem tudtam nem észrevenni, amikor elszaladt a kocsi előtt, hogy abban a nadrágban jó hátsója van.

Neki tényleg van stílusa, méghozzá egyedi, ami tetszik benne.

Fekete csőnadrágot vett fel, ami lefelé világosodik, fekete hajszálcsíkos ing, temérdek sok nyaklánc, egy laza kis bőrdzseki. Haját felállította és ez eszméletlenül jól állt neki. Nicsak, a kis kölyök felnőtt? -mosolyogtam magamban és észrevettem, hogy még mindig őt nézem.

Már úton voltunk és én fel-le jártattam rajta a szemem.

-Khm...te is csinos vagy! -látott a gondolataimba- De azért mégsem ilyen feltünően bámullak! -mosolyodott el.

-Ne haragudj! -kaptam el a tekintetem.

-Semmi baj! Fényképezel, neked megértem, hogy figyelsz a részletekre.

-Hát igen...szakmai ártalom! -vigyorogtam rá kínosan. Ha tudná, hogy eszemben sincs a munka, amikor vele vagyok...

-Mi az? -kérdezte, mivel megint őt néztem.

-Öhm...jól nézel ki, ennyi az egész.

-Köszönöm! Én inkább nem mondom te milyen vagy.

-Miért?

-Félek, zavarba hozna! -mosolygott rám.

-Nyugodtan mondhatod!

-Mint egy angyal! -állt le az étterem előtt és igaza volt...tényleg zavarba jöttem.