-Igent mondott! -szorongatta a telefonját Bill.

-Akkor menj haza és készülődj! -David.

-Igaz! Mit vegyek fel? Te jó ég!

-Nyugi már, nem az angol királynőhöz készülsz!

-Tudom! Kim fontosabb nála!

-Öhm...oké! Hogy eshettél ennyire belé pár nap alatt?

-Nem tudom! De állati jó érzés! Na megyek is készülődni, szia!

-Bolond! -mosolygott rajta David.

-Igent mondott!!! -rontott be Tom szobájába Bill.

-Mi? Ki? Megkérted valaki kezét? -hülledezett testvére.

-Hülye! Randim lesz!

-Gyorsan túl tetted magad Kimen.

-Dehogy! Őt viszem el. -vigyorgott még mindig az énekes.

-Minő váratlan fordulat! -mentek át Bill szobájába.

-Jah, úgyhogy gyorsan találnom kéne egy elfogadható göncöt.

"Ne bánj úgy vele, mint egy kisgyerekkel, kérlek! Csak érezd jól magad, mindketten megérdemlitek! Puszi." -olvastam Davidtől kapott sms-emet. Tudtam, hogy nem kéne, de még nem ismerem Billt. Nekem ő még kölyök. De ki tudja hogy fogom látni vacsi után. Mindenesetre az biztos, hogy késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam és ha úgy adódik, hagyom hagy történjen meg.

Másrészről Billt sem akarom áltatni.

A romantikus helyzetek a gyengéim, úgyhogy kíváncsian várom mi sül ki ebből az egészből.

Eldöntöttem, nem foglalkotok azzal a két évvel, végülis ez egyáltalán nem sok. Sőt, még normálisnak is mondható.

Lassan készülődni kezdtem. Nem mondta milyen helyre visz, úgyhogy nem akartamsem túl sportos, se túl elegáns lenni. Felvettem egy fekete bőr csőgatyát, hozzá lila trikó, fekete fényes bőrdzseki, fekete táska, fekete magassarkú, amit nemrég szereztem be, egy lila bábszármelegítő, egy halványka lila smink, a hajamat behullámosítottam szelíd loknikba és már kész is voltam.

Őszintén reméltem, hogy Billnek tetszeni fog, mivel láthatóan ő eléggé odafigyel az ilyenekre.