-Ő úgy néz rám, mint egy taknyosra. -sóhajtott fel Bill.
 

-Dehogy.
 

-De igen és ez látszik is! Mit tegyek, hogy úgy nézzen rám, mint egy felnőttre? Az isten szerelmére, csak 2 év van köztünk.
 

-Mondjuk hívd el vacsizni...
 

-Persze, aztán majd mondja, hogy bébicsőszködést nem vállal.
 

-Ő nem olyan. -David.
 

-Tudom! dE mégis azt érzem, hogy mindig erre gondol. És ettől én is erre gondolok.
 

-Nézd el, neki, tegnap csalták meg...
 

-Engem pedig 1 hete.
 

-Azért az másabb. 7x annyi időd volt feldolgozni, mint neki.
 

-Jó tudom...
 

-Hívd el, azzal a szlogennel, hogy ismerkedni akarsz.
 

-Normális, ha pár nap alatt eljutok odáig, hogy legszívesebben megcsókolnám?
 

-Az! -nevetett David.
 

-Már egy csomószor majdnem megtörtént. -vigyorgott az énekes.
 

-És ezt csak így mondod?
 

-Most, hogy nincs a barátja, nem hagyom, hogy mégegyszer elmaradjon!
 

-Méghogy nem szerelmes... -forgatta a szemét David.
 

-Felhívom! -halászta elő a készülékét Bill és már pötyögte os a számomat.
 

-Haló? -vettem fel-...Szia Bill! -mosolyodtam el-... Hogy ma?---Öhm...igen!---Miért?---Oké! 8-ra kész leszek!---Oké, én is! Szia! -tettem le.
 

Jól értettem, randim lesz Billel? Azzal a kölyökkel? Hogy mehettem ebbe bele?
 

De mégis...az egész testem felhevült a hangjától és valami izgalmat érzek a ma estével kapcsolatban.
 

Lehet, hogy ma megkapom a csókomat?
 

A szívem is önkívületi állapotban hihetetlenül gyorsan vert. Áruló! Najó, akkor most hazamegyek, lefürdök, kiválasztom mit vegyek fel, egyszóval elkészülök.
 

Vajon leengedve hagyjam a hajamat, vagy feltűzzem? És mileny sminket tegyek fel? Jobban izgulok, mint gondoltam...