Fogalmam sincs miért zavar ennyire az a 2 év különbség, hisz Bill van olyan értelmes, mint én...legalábbis eddig úgy tünt, de a verekedés mintha az agyára ment volna.
Másnap bementem Davidhez és Bill is ott volt.
Szinte biztosra vettem, hogy David hívta oda...
 

-Szia. -köszöntem neki és odamentem Davidhez- Ezt te...
 

-Szia! -jött oda Bill is.
 

-Öhm...srácok, hoznátok nekem egy teát? Szomjas vagyok! -David.
 

-Hozom. -indultam is kifelé.
 

-Segítek! -jött utánam Bill.
 

-Öhm...most jut eszembe...mennem kell, hív a kötelesség! -lélegeztem fel, amikor meghallottam a telefonomat csörögni- Sziasztok.
 

-Hhh... -ült le David mellé Bill.
 

-Súlyos?
 

-Mi?
 

-Beleestél, mi?
 

-Dehogyis...csak elfáradtam. Ennyi az egész.
 

-Miben? A menekülésben?
 

-Akkor szólj, ha már téged is megcsaltak.
 

-Oké, bocs. De legalább így ugyanolyan cipőben jártok Kimmel.
 

-Mi?
 

-Megcsalta a barátja, nem is tudtad? Tegnap dobta ki.
 

-Szegénykém.
 

-Szegénykéd? -húzta fel a szemöldökét David.
 

-Ajj, tudod hogy értem.
 

-Igen, szerelmes vagy.
 

-Mi, nem.
 

-Nem?
 

-Nem vagyok szerelmes...még! -mosolyodott el Bill.
 

-Pedig szerintem már nyakig benne vagy!
 

-Nem...csak vállig.
 

-Mi a különbség? -mosolygott David is.