-Semmi az égvilágon! -emeltem fel a kezeimet védekezőn.
 

-Akkor hívd vissza!
 

-Dehogy! Hívjon ő, ha akar valamit!
 

-Pont azt tette, amíg ki nem nyomtad.
 

-Oké, oké.
 

-Kinyomta! Na most mondd, hogy nincs megsértődve. -nézett telefonjára Bill.
 

-Vagy csak rosszkor hívtad. -Tom.
 

-Persze, már két napja rosszkor hívom, mi?
 

-Hát...na jó, igaz.
 

-Szóval mi van köztetek? -erősködött David.
 

-Semmi, mondom. Jake és ő verekedett, Jake neki esett, nem tudom miért. Erre Bill besértődött rám, pedig én álltam közéjük. Elmentem hozzá másnap, de nem jött le, pedig otthon volt, láttam! Aztán hazamentem, aludtam és közben hívott egy csomószor, de nem hallottam! Aztán visszahívtam, de ki volt kapcsolva. És most hívott...
 

-És te kinyomtad. Aj ti... gyerekesen viselkedtek!
 

-Csak ő, én nem sértődtem meg, mint ő.
 

-Akkor miért nyomtad ki?
 

-Mert most nem érek rá, veled vagyok.
 

-Inkább kerülöd. Mitől tartasz, hogy megkedveled?
 

-Dehogy, kisfiú még, mit árthatna?
 

-20 éves.
 

-Én meg 22.
 

-Húha, micsoda különbség.
 

-Najó, mennem kell. -nyomtam egy puszit a homlokára.
 

-Oké, majd hívd fel! -szólt utánam.
 

-Jó...
 

-Hugi!
 

-Igen?
 

-Összeilletek. -mosolygott rám.
 

-Hát hogyne. Tervezd meg az esküvőnket is légy szíves! -forgattam a szemem mosolyogva és kimentem. Méghogy én és Bill...nevetséges. De bogarat ültetett a fülembe...elképzeltem milyen lenne...fogalmam sincs...