Vacsora után tehát felhívtam Billt, de nem vette fel. Ez vicces, amikor én keresem, akkor bújkál meg kinyomja a telefont, vagy ki van kapcsolva. Amikor pedog ő keres engem, akkor épp alszok és nem hallom meg.
 

-Mondtam, hogy nem enged be! És fel sem vette! -panaszkodott Bill vacsora közben Tomnak.
 

-Lehet, hogy csak nem volt otthon! És otthon hagyta a telefonját.
 

-Lehet...
 

-Most mi az, miért kenődsz el? Lehetséges!
 

-Jah...
 

-Hol a telefonod? Lehet, hogy már visszahívott.
 

-Azt hallottam volna! -vette elő telefonját Bill- Basszus, ez ki van kapcsolva!...
 

-Kapcsold be!
 

-Jesszus, már hívott. -pattant fel vigyorogva.
 

-Akkor miért nem hívod vissza?
 

-Á, majd holnap! Este már nem akarom zavarni!
 

-Pff! Ekkora marhaságot! Fogadok ébren van még, sőt valami klubban riszál éppen.
 

-Nem hiszem, ő nem olyan mint te. Ő okos, inteligens, értelmes, tuti nem pocsékolja az idejét ilyenekre!
 

-Ez a gyerekes miatt volt, mi?
 

-Is-is! -nevetett Bill- Lényeg a lényeg, majd holnap délelőtt felhívom.
 

-Te tudod...illetve nem hiszem, hogy tudod, de mindegy.
Másnap reggel 9-kor bementem és meglátogattam Davidet.
Már sokkal jobban nézett ki, egy kicsit megnyugodtam. Remélem nem akar majd megint hülyeséget csinálni.
 

-Hogy vagy nagyfiú? -ültem le az ágya mellé és megfogtam a kezét.
 

-Jól! Következő héten már ki is engednek! -mosolygott rám.
 

-Addig jól viselkedni ám! Legutóbb nagyon megijesztettél!...Ne haragudj, hogy úgy lekiabáltalak! Úgy látszik én már csak veszekszem mindenkivel.
 

-Miért, kivel még?
 

-Hagyjuk...bocsi! -vettem elő csörgő telefonomat és kinyomtam -Bill volt...
 

-És te kinyomtad...szóval rá céloztál! Na halljam mi történt!