-Azt üzeni, hogy elnézést! -ment fel Tom öccséhez- És hogy nem érti mi ütött Jake-be, de nem az ő hibája és ezért nem érti miért nem veszed fel a telefonodat és miért nem mész le, ha itthon vagy!
 

-Már megy el! -nézett ki az ablakon Bill.
 

-Igen!
 

-Elszúrtam, mi? -nézett Tomra.
 

-Hát...
 

-Talán még utolérem. -rohant le a földszintre Bill, de mire kilrt már késő volt.
 

-Elment? -ment le Tom is.
 

-Igen! -sóhajtott Bill.
 

-Miért nem hívod fel?
 

-Jó ötlet! -nyúlt is a telefonjáért az énekes- Nem veszi fel! Najó, ez kész, ilyen már nincs is!
 

-Szenvedtek itt egymással! -forgatta a szemét Tom- Na húzz el hozzá!
 

-És ha nem enged be?
 

-Te vagy megsértődve, nem ő, emlékszel? Miért ne engedne be...
 

-De ő sem vette a telefonját!
 

-Biztos nem hallotta! Ugyan, ő nem olyan mint te! Nem olyan gyerekes öcsi! -nevetett Tom.
 

-Ha lenne egy fél perc időm, most megsértődnék azon, hogy gyerekesnek neveztél, de inkább megyek! -kapta fel a slusszkulcsot Bill, majd kiviharzott.
 

-Pff! Szerelem! Na ezért kerülöm én messziről! .sóhajtott fel Tom és jót nevetett öccsén.
 

Elég mélyen aludtam, úgyhogy nem hallottam, amikor Bill csöngetett, dörömbölt, vagy épp hívott. A telefonom a konyhában volt, így még nehezebb lett volna hallanom.
 

Pár óra múlva, amikor felébredtem és kimentem a konyhába, csak akkor láttam meg, hogy egy rakat nem fogadott hívás figyel a telefonom képernyőjén, mindegyik Billtől. Upsz! x)
Mindegyik 5 és 1/4 6 között. Minden percben hívott, elég kitartó. Fogalmam sincs mi lehetett olyan fontos neki, majd felhívom vacsora után.